Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Evolúció J.R. szerint II.
Amikor a mi Napunk kialakult, az anyag egyes részei keringési pályára álltak körülötte, és ezek közül az egyiken, a Födön együtt volt minden létező elem, így a szén is. Ahogy a Föld lehűlt, az olvadt masszában található gázok a felszínre emelkedtek, vízpárát alkottak, és elkezdődtek a hatalmas esőzések, amelyek hatására a száraz földkéreg mélyedéseiben kialakultak az óceánok. Amikor pedig a Föld felszínének nagy részét már víz borítottak, kitisztult az ég, és a ragyogó Nap fényében, melegben és sugárzásban fürdette meg az új világot.
A sekély tavakban, medencéken, pocsolyákan, a bolygón időnként végigvonuló, villámlással kísért zivatarok hatására az anyag túllépett a szén rezgési szintjén, és egy még bonyolultabb állapotba kerüt: az aminosavak rezgésállapotába. De az evolúció történetében most először fordult elő, hogy ez a szint önmagában nem volt eléggé stabil. Az anyagnak állandóan más anyagot kellett elnyelnie ahhoz, hogy rezgésszintjét megőrizze. Ennie kellett. Légrejött az élet, az evolúció új lépcsőfoka.
Láttam, ahogy az élet - bár még csak a vízben létezett - két jól elkülöníthető formára oszlott. Az egyik forma, amelyet növényeknek nevezünk, szervetelen anyagokon élt, ezeket alakította táplálékká, a légkörben található széndioxid felhasználásával. A növények melléktermékként szabad oxigént bocsátottak ki: korábban ez nem történt meg. A növényi élet gyorsan elterjedt az óceánokban, majd a szárazföldön is.
A másik forma - amelyet állatvilágnak nevezünk - rezgése fenntartására szerves anyagot használt. Az állatok benépesítették az óceánokat - ez volt a halak nagy korszaka -, és amikor a növények már elegendő oxigént bocsátottak ki a légkörbe, elkezdték a szárazföldek meghódítását is.
|
