Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Boldog karácsonyt!
Sziasztok!!!
Boldog karácsonyt, és békés, anyagiakban, egészségben gazdag nagyon boldog új évet kívánok mindannyiotoknak!
Kívánom nektek, hogy a szerencse legyen társatok, mely mindenhova elkísér, hogy cselekedeteiteket a szeretet, és a jóság vezérelje, és minden tervetek, álmaitok valóra váljon!
Legyetek jók!! Üdv : jofiu
Ausztráliából...
Olvassátok el!
Szép történet ez...
Tudom nem lett profi a fordítás, de azért remélem a lényeget sikerült
áttennem. :)
Karácsony elôtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni amaradék ajandékokat, amiket korábban nem tudtam. Amikor megláttam a sok
embert, panaszkodni kezdtem magamnak:
" Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem!"
"Karácsony kezd egyre idegesitõbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és ataludni az egészet." Végülis át tudtam magam fúrni a jatékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tûnõdve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amig nézelõdtem a játekosztályon, észrevettem egy kisfiút aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához. Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán odafordult a mellette allô idõs hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem hogy megvegyem ezt a babát?" Az idõs hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském" Aztan megkérte a fiút, hogy várjon még itt öt percet, amig õ elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba. Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tõle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki." Azt válaszoltam hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiu szomorúan válaszolt. "Nem, Telapó nem viheti oda neki ahol most õ van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így õ odaadhatja a hugocskámnak amikor odamegy."
A szemei olyan szomorúak voltak amig ezt mondta: "A húgom Istenhez ment,hogy vele legyen. Apa az mondja hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni." "Szeretem anyukámat és azt kivánom bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belõle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?" Oké - mondta. "Remélem van elég." Én hozzaadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd
elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is. A fiú ezt mondta:
"Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt."
Aztán rámnézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielõtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi
pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentõl. De õ mégis adott nekem eleget, hogy
megvehessem a babát és egy szál rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idõs hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más
hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogyse tudtam kiverni a kisfiút a fejembõl. Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikkje két nappal ezelõttrõl, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nõ és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kell határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgaló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómaból, amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja? Két nap múlva hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy
újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatal asszony elhunyt. Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés elõtt. Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a
fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve hogy az életem örökre megváltozott . Az a szeretet amit ez a fisfiú érzett az anyukájárt és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem.
És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tõle.
|
