Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/59873
|
2008-04-13
Jól van. Ha napló vagy, légy napló!
Beléd írok, be(léd) számolok, arról, hogy mi a hézag, a mostani történet, az aktuális téma.
Kezdjük a tegnappal, vagy inkább előtte pár nappal: Mostanában fáradok, dülöngélek, álmos vagyok. Oka nem részegség, bár hasonló agymosó tevékenység: madárles madárles után, megfigyelésem tárgya a... Tukán.
Probléma ezzel nincsen, örülök, hogy végre van egy kincsem, nem hamisítvány, van róla bizonyítvány, törzskönyvezett, 860 ezer karátos ékszer, viselni öröm, nem kényszer.
Csak az idő, amiből kevés van, ha ajándékba adnák, elfogadnám boldogan. Múltkor is írt egy régi ismerős, de még mindig nem válaszoltam neki, másfél hét után ez már kicsit erős... :S Vagy kérte valaki, hogy pár oldalt szkenneljek be a füzetemből, most megtettem, de csak négy nap után, nem egyből. A legjobb - hím - barátommal se találkoztam vagy egy hónapja, virágot se adtam neki nőnapra. :P Tanulni se tanultam, nem rajzoltam, nem írtam. Szóval szép dolog a kapcsolat, de hogy az időm jól beosszam, az se kevésbé fontosabb. Próbálnék mindenre időt szakítani, de a szemhéjamat is alig bírom néha tartani. Hétköznap bemegyek reggel nyolcra, kelek ötkör, megyek haza, buszom indul hatkor. Futok, lekésem, lihegek, felszállok a fél hetesre, utazok háromnegyed órát, hazaérek negyedre. Ekkor ebéd. Nem, nem reggeli, nem vacsora, nem is egyéb, hanem ebéd. S amíg mások hazamennek szünetekben, mert közel laknak, addig én kifullasztom magam, sétálok, járok egy keveset, vagy gépteremben fárasztom szememet. Van egy öt órás szünetem is szerdánként, de ebből három óra az utazás, s két óra az evés és ágyon döglés. Így hát este, bár fáradok, mégis nehezen szánom rá magam, hogy majd korán ágyamba bágyadok. Alszok vagy 4-5 órát, aztán mikor reggel csörög, le tudnám ütni a kis hülye órát. Szünnapjaimon ezt pihenem ki, nem érdekel, mit gondol mindenki. Vagy néha viperára vadászom, mérgétől szebb az álmom...
Így hát most szombatra feltorlódott jó sok tennivaló, hiába lettem volna legszívesebben menyétkémmel, hisz oly' ennivaló. Megterveztem előre, mit fogok tenni, ha reggelizni nem is, de legalább tudok majd délben enni. Aztán anyám mégis bekavart: Tudta, hogy pihenni szeretnék, mégis zavart. Kérte, hogy vigyem el ide, oda, meg amoda, s dühömben majdnem felkerekedtem mégis és elindultam a Tukán-otthonba. Mivel bárhogy döntöttem volna, vagy anyámmal szúrok ki, vagy tukánommal, gondoltam döntsön a sors, madárlesre megyek, ha a madár elég gyors. Ez nem jött össze, így kénytelen voltam anyámnak segédkezni, de különös módon az autó nem akart menni. Ezzel szórakoztunk délután, ennyi erővel mehettem volna a tukán után. :S S még meg is sértődött, ki tudja miért, de nekem sértődékeny madár nem is kell, csak olyan, aki a csőrvíváshoz ért.
De nem baj, most már hagyom. Majd olvas, tanul, ellesz négy napot. Aztán duzzog, mert duzzogó vipera is egyben, de remélhetőleg egy perc után majd enged.
Addig is, jó lenne, ha jutna időm mindenre. Írni kéne legalább pár embernek, mi van velük, mik történtek? Aztán tanulnom se ártana, mert jön a zárthelyik áradata. Elsőként a mikrogazdaságtan, ami számokkal írja le, mi újság a nagyvilágban. Aztán lesz még más is, de legalább jussak el idáig. De olyan sok dolog van még, amit tennék, s azokhoz is kell az egyedüllét. Néha kicsit gondolkodni, nyitott szemmel, fényes nappal álmodozni. Vagy alkotni, nem az időt múlatni.
Kár mindezt szóba foglalni megint, egyszer már elénekelte ugyanis, nem más, mint a Piramis:
Melletted minden reggel
Vidáman ébredek fel,
S könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
Új útra szólít engem,
Talán nem érted meg sohasem, hogy
Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen.
Miért is nem lehetek egyszerre két helyen,
Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Mennyivel könyebb volna,
Hogyha két életem volna.
Egyet örökre odaadnék neked,
A másik szabad lenne,
Minden nap szárnyra kelne,
S mindenkit szeretne, akit lehet.
Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem.
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Hogyha két életem volna,
Az egyik gyengéd volna,
Magadhoz láncolhatnád.
De a másik örök volna,
S ha a világ elpusztulna,
Akkor is tovább lobogna.
Ha volna két életem, nem fájna semmi sem.
Bár volna két életem, nevetnék mindenen!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Úgy fáj, hogy nincs két életem.
Itt a dal linkje, ha valakinek nem ismerős így se:
http://www.youtube.com/watch?v=HBxod7QvMvI
Szóval gondolatban a kisbolygómon pihentetem fejem, minden órában és minden percben, de sajnos nekem sincsen két életem. Minél több időt vagyok egyvalakivel, annál több embert hanyagolok el. Mégis, leginkább az fáj néha, hogy az időt, amit nem Vele töltök, azt miért nem tudom végig hasznosan tölteni? Miért kell másodperceket veszítenünk semmittevéssel, egymás fárasztásával, problémázással, felesleges távolléttel?
A másik - amiért bocsánatot is kell kérjek - , hogy nem figyeltem, mikor mesélte, minek örült, mi tette boldoggá, és remélte, hogy megértem majd én is, de csak morcosan néztem, ahogy tömi magába a rizst. Elismerem, ez az én hibám volt, s tényleg egyszerűbb lenne, ha figyelnénk egymásra, s tudnánk mitől boldog a másik, így minden könnyebben menne. Tudni kell, hogy ezen vagyok, de ahhoz, hogy valaki engem megértsen, türelem kell és nem túl érett gyerekfej. :) De igyekszem tényleg, a legfurcsább dolgaimat is megosztani véle, s remélem, hogy alapos felkészítés után szakértőm lesz a Tukán.
Na, még a végén átvedlek költőbe, depressziósba, Pécsről jövőbe, vagy elkezdek beszélni a kutyasz... Arról. Inkább maradnék önmagam, elviselhetetlen, olykor igencsak fárasztó paraszt, okleveles bájgúnár, aki néha kicsit bárgyú t'án, és csak remélem, hogy elvisel a Tukán.
Na jó. Megyek mikrogazdaságtant tanulni, d'oh!
|
