Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/50536
|
Nagyhét 1
Verzár Éva:
Zsuzska karácsonya
Zsuzsika fázósan húzta magára kissé kopott, de nagyon meleg kiskabátját, amelyet édesanyja hozott nemrég a városból. A puha ruhadarab nagy utat bejárhatott, még az Óperenciás tengeren túl is viselte valaki, aki kicsit nagyobb lehetett, mint Zsuzska.
– Nem baj – mondta édesanyja –, legalább meleget tart, le egészen a bokádig, kislányom, s majd jövőre is jó lesz, amikor iskolába kell menned.
Csak ne fázna mégis annyira! Hátán hangyák szaladgáltak, s hiába csalogatták játszani a gyerekek, egy helyben állt, azt várva, hogy felmelegedjen egy kicsit. Talán kisüt a nap, vagy a házblokkok kivágott ablakaiból égre nyúló, füstölgő kéménycsövek meleget fújnak lefelé. Sokszor látta már, hogy – valami különös okból – a szürke-fekete füst nem felfelé szállt, hanem az épületek között somfordált. Bárcsak most is erre jönne! Nem várja meg azonban, inkább bemegy a lépcsőházba, leül a lépcsőre.
Fel is mehetett volna, de lehallatszott Apa és Anya veszekedése, nem akart ott lenni. Pedig de jó lenne a kályha mellett kucorogni! Húzta az időt... Apa úgyis elmegy. Mennek a hegyekbe, mert nincs fa, épp csak annyi volt, amennyivel Anya elkészítette reggelijüket, de az érckályha biztosan tartja még a meleget. Ma finom volt a reggeli – gyűlt össze szájában a nyál –, és lehúzta kötött sapkáját egészen a szemébe, talán akkor nem zavarja a kintről bekukucskáló fénysugár. Az estéről megmaradt hideg puliszkát Anya cérnával kockákra szabdalta. Neki is lesz ilyen cérnája, ha nagy lesz, mert olyan szép darabokat lehet vágni vele, hogy csoda! Még tornyot is lehetne építeni belőlük! Anya, persze, nem játszott, hanem az egészet egy tepsibe tette, öntött hozzá egy kis maradék olajat, s hozzá meleg teát adott óriás csuprokban.
Tea! Azért menne fel legszívesebben, mert látta, hogy még maradt belőle. Anya finomra főzi. Benne van a nyáron tördelt málnakóró íze és illata; ő is segített gyűjteni, amikor fenn voltak a hegyekben, s van benne még áfonyalevél is. Anya pedig igazi tündér, mert amikor csuprokba tölti a teát, áfonyaszemeket is csempész bele. Ötöt. Mindenki öt szemet kap. Mind az öt testvér. A lapítón megmaradt puliszka nem érdekli, az úgyis anya része, mindig ő eszi meg a morzsákat, mert azt nem lehet megszámolni. A kockákat igen, s ő már el is tud számolni egészen százig, de annyi kocka még sohasem volt a lapítón. Anya azt mondta, hogy mindjárt karácsony lesz s akkor nagy lakomát csapnak, mert felbontja a polcon sorakozó áfonyalekváros üvegeket, annyit kenhetnek belőle igazi kenyérre, amennyit akarnak....
folyt.köv.
|
