Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/50536
|
Nagyhét 5
-folytatás-
Szentestére készülődnek a gyerekek. Zsuzska tetőtől talpig megmosakodott, még meg is fésülködött, s most az asztalon bíbelődik: ajándékait készíti itteni barátainak és otthon maradt testvéreinek. Rajzol, rózsaszín nyelve kikandikál a szájából, segít a festésben... Az a bácsi, aki idehozta – itt Testvérnek szólítja mindenki – néha-néha föléje hajol; most ruha van rajta, mintha lány lenne, de az övé majdnem a földet éri, és van neki kámzsája is, biztos azért, ha kimegy a nagy hidegbe, le ne fagyjon a füle; és bár nem annyira puha, mégis nagyon jó odabújni, olyan friss, tiszta annak az illata!.
Egyre erősebb, enni is eszik, nagyon sokat, neki többet is adnak, mert nagybeteg volt, mondják. Minden nap piros almát tesznek a tányérja mellé, egy darabig gyűjtögette, hogy majd hazaviszi őket, de mert észrevették, most meg kell ennie az asztal mellett. Csak a szuriktól félt nagyon, de összeszorította fogát, nem sírt, ma kapta az utolsót. Elzsibbadt a keze. Olyan sok testvére van itt, hogy még estére sem készül el...
A teremben karácsonyi zene szól, a nénik – még nem tudja, hogyan kell őket megszólítani – mindent feldíszítettek, délutánra már benn lesz a fa is, s azok a díszek lesznek rajta, amelyeket az itt lakó gyermekek barkácsoltak, ragasztottak. Ebből kimaradt, de majd jövőre, mondja a Testvér, mert akkorra nagylány lesz, iskolás és egészséges... A nevét már le tudja írni, számolni otthon is tudott... A puliszka-építőkockák jelennek meg lelki szemei előtt, s már rajzolja is, rakja őket egymás tetejére... Várat készít, sárga várat, benne sok-sok gyerek, s mert van sok színes ceruzája, mögéje rajzolja a hegyeket, ahogyan látta, fehérbe öltözve, azzal a rengeteg kis égővel... A szánt sem felejti el a repülő lovakkal... S ha megnő, egyszer majd igazi ajándékot ad itt mindenkinek – határozza el, amint elkészült, úgy estefelé, mert itt mindig meleg van, és senki sem veszekszik, és nagyon jó. A Testvérnek rendes ruhát vesz, a gyerekeknek sok-sok csokit, a néniknek pedig teletölti a konyhát, hogy ne azon tanakodjanak állandóan, mit is főzzenek aznapra. Addig pedig tanul, mert sokat kell tanulnia és imádkoznia, ezt mondták, s ő már össze is tudja kulcsolni a kezét, délben is tudja az asztali áldást teljesen kívülről, és este is egyedül mondja a Miatyánkot...
folyt.köv.
|
