Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/50536
|
Nagyhét 3
-folytatás-
Nem is mondta Péter, amikor egyszer puszit adott a szájára, hogy ilyen csodálatos szekerük van, és hogy a lovaik fénybe tudnak öltözni, és azt sem, hogy apukája Mikulás sapkát szokott viselni. Az ő nagy testvére azonban figyelmeztette, hogy Péter, az cigány, és hogy ne engedje meg többet a puszit, mert még megtelik a dús, fekete, hosszú haja bogarakkal, s emiatt majd le kell vágni tövig, mert arra nincs pénz, hogy a patikából vegyenek rá olyan valamit, amitől elszaladnak a fejéről a hívatlan vendégek. S lám, nem volt igaza, mert Peti apukája tényleg Mikulás, anyukája pedig maga a Tündér, ezt nyáron Anyu mondta, amikor Peti édesanyja mind nekik adta a piacról visszahozott erdei epret. Az asszonyok megtanácskozták, mit csináljanak belőle, aztán határoztak. Az egyik adott tojást, a másik cukrot, és Anyu igazi eperhabot vert, annyit, hogy az udvaron játszó összes gyermeknek telis-tele lett a mustáros pohara; s még a nagyoknak is jutott nyalogatni való, míg kinn beszélgettek a blokk előtti padon.
Jaj! Hogy porzik szekere nyomában a nagy hegy hava, egészen hosszú, széles csíkot húz maga után, s milyen szép, színes fények kísérik, amerre elhaladnak! Sok-sok fényt lát: sárgát, kéket, de főleg sok-sok pirosat... Tüzet is rakhattak ott fenn, mert égni kezdtek a fenyők, jaj, de szép, jaj, de jó meleg van!
Nem is mondta Péter, amikor egyszer puszit adott a szájára, hogy ilyen csodálatos szekerük van, és hogy a lovaik fénybe tudnak öltözni, és azt sem, hogy apukája Mikulás sapkát szokott viselni. Az ő nagy testvére azonban figyelmeztette, hogy Péter, az cigány, és hogy ne engedje meg többet a puszit, mert még megtelik a dús, fekete, hosszú haja bogarakkal, s emiatt majd le kell vágni tövig, mert arra nincs pénz, hogy a patikából vegyenek rá olyan valamit, amitől elszaladnak a fejéről a hívatlan vendégek. S lám, nem volt igaza, mert Peti apukája tényleg Mikulás, anyukája pedig maga a Tündér, ezt nyáron Anyu mondta, amikor Peti édesanyja mind nekik adta a piacról visszahozott erdei epret. Az asszonyok megtanácskozták, mit csináljanak belőle, aztán határoztak. Az egyik adott tojást, a másik cukrot, és Anyu igazi eperhabot vert, annyit, hogy az udvaron játszó összes gyermeknek telis-tele lett a mustáros pohara; s még a nagyoknak is jutott nyalogatni való, míg kinn beszélgettek a blokk előtti padon.
Jaj! Hogy porzik szekere nyomában a nagy hegy hava, egészen hosszú, széles csíkot húz maga után, s milyen szép, színes fények kísérik, amerre elhaladnak! Sok-sok fényt lát: sárgát, kéket, de főleg sok-sok pirosat... Tüzet is rakhattak ott fenn, mert égni kezdtek a fenyők, jaj, de szép, jaj, de jó meleg van!
folyt.köv.
|
