Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/50536
|
Nagyhét 4
-folytatás-
– Zsuzsi! Zsuzsika! – hallja Anya hangját. – Nyisd ki a szemed, kicsi lányom, igyál még egy kicsit! Itt a finom, forró tea! Vendég is jött hozzánk messziről, autóval. Zsuzsika, nyisd ki a szemed!
Erre kíváncsi lett, s mert már amúgy sem látja a csillagos hegyeket, csak megnézi, ki jöhetett hozzájuk; eddig senki sem volt náluk, főleg olyan nem, aki messziről jött volna. Nagyot kortyol a teába, aztán lassan emeli pilláit, még sérti a fény, de legalább nem futkároznak hátán a hangyák. Anya szemével találkozik, amint föléje hajol, kezében az ő kicsi, piros bögréje...
– Ennyi egyelőre elég! – hallja az idegen hangját. – Majd később kaphat még. – Egy bácsi! Miért nem ihat annyit, amennyit akar? Miért jött ide? Rossz ember! Hunyná is be szemét, de Anya azt mondja, figyeljen jól, és azt, hogy beteg volt, és ez a bácsi el fogja vinni magával valahová, ahol sok-sok gyerek van; ahol mindig van mit enni, meleg is van, és ha majd felerősödik, akkor iskolába is járhat ott náluk... Ott minden szép és jó, és hogy nem kell félnie, mert szeretni fogják... Tiltakozna ellene, hiszen neki itthon a legjobb, Anya és Apa mellett a testvéreivel, de nincs ereje. A bácsi szemébe néz, nahát...! Pont olyan, amilyent álmában látott, amikor végül megállt előtte a díszes szekér, és Kanalas Mikulás bácsi átadta azt a nagy-nagy csomagot, amely tele volt édességgel, kompóttal, és amely olyan nehéz volt, hogy le kellett tegye a földre.
folyt.köv.
|
