Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/205095
|
2009-06-23
A Főnix csillaga - 1. fejezet
Szárnyon röppen az idő,
Közel jár a pillanat,
Amikor a héj megtör,
És a főnix lángra kap.
Tárd ki szárnyad, tűzmadár!
Fogadd el az életet,
Jobb tanácsra nem találsz:
Őrizd meg a lelkedet!
Egy történetet mindig az elején kell kezdeni. De honnan tudhatnánk, hol kezdődött minden? Egyszerűbb valahol belevágni, és előbb vagy utóbb kiderül a múlt minden titka. Amit most elmondok, nem tündérmese lesz, nem szívet melengető, aranyos történet vagy édes álomkép. Az első olyan dolognál kezdem, amire emlékszem. Hogy voltaképpen kinek az emlékei ezek, nem tudom, de itt él bennem, mintha magam is jelen lettem volna minden egyes pillanatnál...
Hangosan adta a világ tudtára egy kisgyermek, hogy a körülmények ellenére ő igenis életrevaló. Bár a vártnál sokkal korábban született, mégis nagy, erős baba volt…
Egy ötéves kislány odament a hatalmas, medveszerű kutyához. Megsimogatta az óriási, láncon lévő állatot, mire az barátságosan megnyalta a gyerek kezét. A kutya gazdája észrevette, és elfehéredett a rémülettől: az eb veszélyes volt mindenkire, aki a közelébe ment. A kisgyerek visszaszaladt az apjához, a férfi pedig megkönnyebbülten lélegzett fel…
Egy kilenc éves lány az út szélén állt, nyitott hátizsákkal a lábánál. Az iskolából sétált haza, és út közben – mint mindig – a tízóraiját meghagyta egy csont sovány, öreg kóbor kutyának, aki minden nap az egyik utcasarkon várt rá. Az állat hálásan fogadta a jókora szendvicset. Közben a lány azon gondolkozott, hogy a szülei miért nem engedik neki, hogy saját kutyája legyen. Pedig mindig jól kijött velük…
Egy tizenkét éves lány éjszaka közepén felriadt. Álomtól homályos szemmel botorkált ki a konyhába egy pohár vízért, de a lábai vitték tovább: ki az ajtón, ki a házból, ki a faluból is. Nem is igazán fogta fel, mi történik, a teste magától mozgott. Az út menti fák között megpillantott valakit. Az idegen – egy fiú – egy hosszú percig némán figyelte, majd halkan megszólalt:
- Szia, Rox!
- Rox? Szerintem összekeversz valakivel – válaszolt a lány megütközve. – Engem nem így hívnak.
- A sorsunk össze van kötve – a fiú halványan elmosolyodott. – Roxána. Tudod mit jelent? – a lány megrázta a fejét. – Királynő. Viselkedj is úgy! De most menj aludni!
Egy autó fénye közeledett feléjük az úton. A fiú hirtelen meglökte a lányt, aki kiesett az útra. Az autó fékezés nélkül száguldott tovább. A lány érezte, hogy zuhan. Az ágyában találta magát, átfordult a másik oldalára, és ismét elaludt…
Egy tizenöt éves lány sétált a nyári erdőben. Egy bokor alatt észrevett egy fehér gombócot. Leguggolt, hogy közelebbről is megnézze a kiskutyát, ami talán két hetes lehetett: a szemei sötétkéken csillogtak. A lány régóta szeretett volna kutyát, és a szülei – hosszú évek győzködése után – végre beleegyeztek. Ahogy meglátta a kisállatot, rögtön beleszeretett, valahogy az volt az érzése, hogy nem véletlenül találta meg.
Ölbe vette a kutyust (ami nagyon emlékeztette egy fotóra, ami kölyök tundrafarkasokról készült), hogy hazavigye. Tudta, hogy a szülei nem lesznek elragadtatva attól, hogy nem tudják, honnan van és mekkorára nő, de talán megéri kiharcolni…
Egy tizenhat éves lány három barátnőjével sétált a diszkó felé. A szülei korábban sosem engedték el, barátai viszont tapasztalt bulizók voltak. Kifizették a belépőt, és belevetették magukat a tömegbe. A dübörgő zene és a villogó, színes fények ritmusára minden lüktetett, a lányok úgy érezték, még a szívük is erre az ütemre ver, ahogy egy kis körben együtt, egymással táncoltak. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy fiúk is gyűljenek köréjük. A lányok eleinte együtt maradtak, aztán egymás után váltak ki és tértek vissza egy-egy szám erejéig a kis csapathoz.
A lány megijedt, amikor két kéz csúszott a derekára, de egyik barátnője kacsintott – jelezve, hogy semmi gond. A fiú hátulról, tetőtől talpig hozzásimult. A lány kicsit kellemetlenül érezte magát, de végül úgy döntött, elengedi magát, és hagyta, hogy vezessék. Aztán a fiú megfogta az egyik kezét, és maga felé fordította. Magas volt – magasabb, mint a lány gondolta –, szőke, és nagyon jóképű, de érezni lehetett rajta az alkohol szagát. Még sokáig táncoltak, de mikor a lány ránézett az órájára, megijedt: elment az utolsó busza, neki viszont haza kell jutnia. Körülnézett, hátha meglátja a barátnőit. Meg is találta egyiküket nem messze, kézen fogta és elhúzta a mosdó felé.
- Láttam, jól szórakozol – jegyezte meg nevetve a barátnője.
- Na igen – mosolyodott el a lány is. – De haza kell mennem, a buszt meg lekéstem. Nem akarsz eljönni velem?
- Hát, az én szüleim úgy tudják, hogy csak hat óra tájban esek haza, és hogy őszinte legyek, jobb a buli, mint általában…
- Magyarul nem. Csak semmi kedvem egyedül hazagyalogolni erdőn keresztül.
- Szerintem az a pasi elkísér, ha megkéred – aztán kirobban lányból a nevetés. – De lehet, hogy kérni sem kell…
- Na jó, hagyjuk. Nekem akkor is mennem kell – a lány még belenézett a tükörbe, mielőtt az ajtóhoz lépett. – Akkor holnap találkozunk. Szia!
- Szia – köszönt el tőle a barátnője, aki még mindig nem tudta abbahagyni a nevetést.
A fiú az ajtónál várt a lányra, megkérdezte, elkísérheti-e egy darabon. A város széléig beszélgettek, de a lány érezte, hogy csak azért, hogy ne legyenek csendben – nem érdekelte a másik mondandója. Menet közben a fiú átkarolta a vállát, és magához húzta. Így, hogy kijöttek a zsúfolt szórakozóhelyről, erősebben érezte az italszagot. Mikor elérték a városból kivezető utat, a lány megállt. Nem szívesen gyalogolt át az erdőn éjszaka egyedül, mégis jobbnak érezte ezt a lehetőséget, mint a fiúval együtt elindulni a két kilométeres útra.
- Ilyenkor veszélyes egyedül sétálnia egy lánynak – jelentette ki a fiú. Végül a lány legyűrte a rossz érzését és együtt indultak el. Nagyjából az út felét tehették meg, amikor tőlük nem messze megzizzent egy bokor. A lány a hang forrását keresve megtorpant, és összerezzent, amikor a fiú átkarolta a derekát, kisimította a hajat a nyakából, és belecsókolt. El akarta lökni magától a srácot, de az nem hagyta magát.
- Engedj el! – kérte remegő hangon.
- Csak szórakozunk egy kicsit, aztán elengedlek – morogta a fiú, azzal megpróbálta leteperni.
- Ereszd el! – szólalt meg valaki a fák között. A mély hang mérhetetlen fenyegetést hordozott.
- És ha nem? – kérdezett vissza a fiú.
- Ereszd el! – ismételte a hang.
- Ne bújj a sötétbe, gyáva alak! – provokálta tovább a hang tulajdonosát a srác. Akkor sem engedte el a lányt, amikor felbukkant előttük egy sötét köpenybe burkolózó, magas alak. A köpeny csuklyájától nem látszott az arca.
- Ereszd el – mondta harmadszor is, de mivel a fiú nem engedelmeskedett, állon vágta az öklével. A srác megtántorodott, és miközben próbálta visszanyerni az egyensúlyát, elengedte foglyát. Vissza akart ütni, de ellenfele egy könnyed mozdulattal kitért előle, és elgáncsolta. A fiú puffanva esett hasra, és felnyögött a fájdalomtól.
- Hagyd abba, amíg teheted – szólt az idegen, de mikor a fiú másodszor is támadott, a köpenyes alak olyan erővel ütötte meg, hogy ájultan terült el a földön.
Ebben a pillanatban jelent meg egy hatalmas, ezüstszürke farkas a lány mellett, aki eddig megkövülten állt, és nézte a küzdelmet. A farkas morogva, vicsorogva állt a lány és az idegen közé. A lánynak az a zavaró érzése támadt, hogy nem először találkoznak – annak ellenére, hogy nem látta az idegen arcát. A farkas jelenléte azonban nyugalommal töltötte el: most, hogy megjött a legjobb barátja, az őrangyala, már nem lehet baj.
- Álom, maradj – szólt rá remegő hangon az állatra, mikor az megindult az idegen felé, mire a farkas megtorpant, és visszasomfordált hozzá. Az idegen közben úgy tűnt el, ahogy megjelent: észrevétlenül…
..........................................................by V.P.
|
