Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/205095
|
2009-10-07
Vigyázz, dark fantasy!
Farkasok háborúja (részlet)
Újra felharsant az üvöltés, mint már napok óta minden éjjel, és újra közelebbről szólt. A hegyek felerősítették a figyelmeztető, sürgető hangot, a város falai között visszhangozva vérfagyasztó volt: a halál hangja. Egy év telt el azóta, hogy először meghallottuk. Akkor még nem aggódtunk miatta. Farkasok. Mindig is itt voltak a hegyekben, az erdőkben, akárcsak mi, de általában elkerültük egymást. Tiszteltük őket, ahogy ők is minket, de nem voltunk barátok.
Aztán, egy meleg nyári éjszakán meghallottuk az üvöltésüket. Nem úgy, mint korábban, mikor egy-egy farkas felvonyít, hanem mind egyszerre, panaszosan. Az emberek rémülten ugrottak ki ágyaikból, sokan fegyver után kaptak. Azonban nem történt semmi. Az üvöltés elhalt, csak a fejekben visszhangzott tovább. Mire felkelt a nap, az emberek megnyugodtak, szinte el is felejtették a rémületet.
Pár nappal később újra megszólalt az éjjeli riadó. Nem tudtuk mire vélni, s mikor harmadszor is felharsantak a sürgető, ijesztő hangok, csapatot küldtünk, hogy kutassák fel az állatokat, hátha magyarázatot találnak különös viselkedésükre. Nem sikerült. A farkasok a hegység belseje felé húzódtak, de nem találtuk okát.
Nem sokkal később egy sámánt szellem szállt meg, aki beszélni akart a királlyal. Elmondta, hogy ő a farkasok legnagyobb falkájának ura, a leghatalmasabb farkas, Baldó. Szörnyű vész közeleg a Sík felől, egy démon, aki uralkodni akar az élők fölött, és elpusztítani, aki nem hódol be neki. El kell hagyniuk ősi földjeiket, hogy a legmagasabb hegységekben összegyűljenek a falkák, és szembeszálljanak az ellenséggel.
Mikor megkérdezték, hogy ki vagy mi ez a démon, annyit felelt, hogy minden élő rémálmának megtestesülése, maga a Halál, a rettegés, egy tűzokádó szörny, aki elemészti, ami az útjába kerül. A falkák a Hold-hegy lábánál gyülekeznek; ha az emberek akarnak, csatlakozhatnak hozzájuk, hogy együtt védjék meg azt, ami az övék. A sámán összeesett, mikor a szellem elhagyta a testét.
Több felderítőcsapatot is küldtünk a Síkra, de egyik sem tért vissza. Az emberek féltek, de sokan úgy gondolták, hogy az egész a farkasok által kieszelt csapda. A városfalak biztonságérzetet adtak, megnyugtatták a tömeget, hiszen ha a kő kitartott a régi, más emberek ellen vívott harcok idején, most is ki fog tartani – legyen az ellenség ember, állat vagy démon.
Az üvöltés egyre gyakoribbá vált, és minden alkalommal közelebbről szólt. Elrendelték, hogy éjszakára zárják be a város kapuit, később már csak harcosok kíséretében lehetett elhagyni a várost, mostanra pedig sötétedés után kijárási tilalom lép érvénybe.
A házakon feszült csend uralkodik, senki és semmi nem mozdul, de tudom, hogy valójában senki nem alszik, minden ágy mellett van egy tőr vagy kard. Az utcák némák, üresek, még a tolvajok sem mernek kimozdulni odúikból. Kissé félelmetes, olyan, mintha minden meghalt volna, és mikor elhal az üvöltés, csak a baljós némaság marad.
Megborzongtam a rám törő kellemetlen érzéstől. A sötét, a rettegés, és… nos igen, a közelgő halál szaga. Mikor meghallottam az első üvöltést egy éve, már tudtam, hogy jön. Láttam megszületni álmomban, éreztem a leheletéből áradó gonoszságot, a szemében a kín ígéretét. Másokat egyszerűen elemészt, de engem keresni fog...
..........................................................................by V.P.
|
