Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/252868
|
Szeptember 1.
Szeptember 1. – A túrós csusza nevenapja
A meteorlógiai ősz első napja szeptember elseje, ez a nap Szent Egyed napja. A néphagyomány ehhez a naphoz egy vicces névmagyarázatot adott. Mikor van a túrós csusza nevenapja? – szólt a kérdés. Egyed napján – jött a válasz.
Szeptember elseje nem csak Egyed napja, amikor a túrós csusza névnapját ünnepeljük, de ekkor vetik el az őszi búzát és a rozsot is, biztosítandó a bő termést. A disznók hízlalását is ilyenkor kell elkezdeni, hogy a november végi Szent Andrásra jól meghízzanak. Ha jó az idő ma, a szőlő és gyümölcstermés is megfelelő lesz.
Levesek után
A magyar konyha egyik legalapvetőbb ételéről van szó, érdemes vele külföldi vendégeket, nagy családi banzájok résztvevőit kényeztetni.
Készen van a Túrós csusza
A túrós csuszát általában tartalmas levesek után fogyasztjuk főételként, kiválóan kiegészít egy tál gulyáslevest, bár ez a két étel, főleg együtt, fogyókúrázóknak nem kimondottan ajánlható. A túrós csusza harcsapaprikás mellett is szerepel köretként, de vannak, akik borjú, marhapörkölt vagy kakaspörkölt mellé is csak ezt tudják elképzelni.
Csak négy hozzávaló: tészta, szalonna, túró és tejföl
Igazán egyszerűen elkészíthető étel. Tészta kell hozzá, szalonna és jó minőségű túró, tejföl. Egyes vidékeken a túrós csuszát kaporral dívik enni, és vannak, akik a cukros változatra esküsznek, főleg sváb vidékeken. Olyan személyeket is ismerünk (nem is keveset), akik a szalonnás csuszát szórják meg kristálycukorral.
Füstölt szalonnás Túrós csusza
A szalonna legyen füstölt és házi. Az igazi túrós csuszához nem érdemes a csökkentett zsírtartalmú tejtermékeket venni, minél magasabb a zsírtartalom, annál jobb. Egyre több piacon találunk házi tejtermékeket árusító pultokat, ezeket érdemes kipróbálni.
Csuszatészta Túrós csusza
A tészta esetében igazi csuszatésztát válasszunk, vagy gyúrjuk otthon, fáradtságot nem kímélve, pont úgy, mint nagyanyáink. Egyes régióinkban a szabógallérnak nevezett tésztafajtából készítik, ehhez a kinyújtott tésztát ferdén, rombusz alakúra kell vágni.
Elkészítés
A túrós csusza készítéséhez a tésztát lobogó forró vízbe tesszük, melyet megsózunk. Míg fő, a felkockázott szalonnát megpirítjuk. Vannak, akik a szalonna zsírjából a tészta főzővizébe is tesznek. A tésztát a szalonnával összeforgatjuk. A szalonnás tésztát a túróval sütőben érdemes lepirítani, majd tálalás előtt tejföllel megöntözni, így a hideg túró nem hűti ki a tésztát, viszont a tejföl kellemesen ehető hőmérsékletűvé varázsolja fogyasztás előtt.
Magyar Elek: Az ínyesmester nagy szakácskönyve szerint így készül az igazi magyar túrós csusza.
„A hozzávaló kellékek:
1 kg finom, száraz, szitált nullás liszt,
3 friss tojás,
1 jó kanál perzselt füstölt szalonnából olvasztott disznózsír,
25 dkg ugyanilyen (kis kockára vágott) szalonnának a tészta gyúrása alatt kisütött töpörtyűje,
50 dkg friss tehéntúró, melyből a savót tüllzacskóban teljesen kicsöpögtettük,
5 dl igazi, hamisítatlan, sűrű, édes tejföl.
Ha ez mind megvan, hozzáfoghatunk: a lisztből és tojásból egy kis sóval és 1,5-2 dl hideg vízzel tésztát gyúrunk, jó ruganyosra, de mégse túlságosan keményre. Cipó formában 5 percig békében hagyjuk a meglisztezett deszkán, majd sodrófával kinyújtuk, úgy gyufaszál vastagra, aztán megint nyugton hagyjuk 1-2 percig a másik oldalán, hadd szikkadjon. Most forint nagyságú „csuszákra” csipkedjük. Mire ezzel elkészülünk már lobogva forrjon a fazékban a jól megsózott víz. (Biztonság kedvéért egy kiskanál zsírt is tegyünk a vízbe, hogy a világért össze ne ragadjanak a csuszák). A fazékba belevetjük a tésztát, letakarjuk, s ha mind feljött a víz tetejére és a víz újra forr, tésztaszűrőn gondosan leszűrjük. Vannak, akik ilyenkor hideg vízzel leöntik, de a német szokás (abschrencken), felesleges, sőt káros: kihűti a tésztát, s az újramelegítés ront az ízén. Mi tehát ehelyett azonnal beleforgatjuk a nagy lábosban forró, sistergő tejfölös zsírba (3 dl tejföl egy kanál zsírral), egy kicsit megsózzuk, a fent említett túrómennyiség felét összemorzsoljuk (nem reszeljük, és nem passzírozzuk), belekeverjük, s az egészet a melegített tésztástálra tesszük. Szép halmot formálunk, tetejét dúsan meghintjük a még megmaradt s melegen tartott túróval, megöntözzük a hátralévő 2 dl forró tejföllel s beszórjuk a friss töpörtyűvel. Mindezt nagyon gyorsan kell csinálni, és rögtön tálalni , a túrós csusza csak egészen frissen, forrón jó. De akkor azután pompás, jóízű, illatos, bárki is megeheti.
Ui. A túrós csusza tésztája nemcsak csuszának jó, hanem gömbölyűre vágott metéltnek is, mely egyébként ugyanúgy készül mint a csusza.”
|
