Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/65888
|
Az a fekete folt
Kriskó Karcsiról az a hír terjeng az erdélyi falvakban,hogy megőrült.Igazából senki nem ismerte,nem tudták,honnan jött és mitől vált ilyen különc emberré.Bár maga a kiváltó ok nem igazán érdekelte az embereket,a látható következmények már annál inkább...
...Múltkor az asszonyok meglátták a kútnál,ahogy sajátos módon,magán körbetekeri a kötelet és így meri ki a vizet a kútból.Ez volt az a bolondos szokása,amiért kinevették.Karcsi is szeretett volna nevetni saját gyengeségén,de így,hogy rajta nevettek,nem pedig vele,nem volt olyan jó mulatság,mint mikor ezt ő is együtt tehette olyasvalakikkel,akiket szeret.Pedig megélte ő már ezeket az időket...
...Karcsi a távolba nézett.De semmit sem látott,csak emlékképeit látta életre kelni a dombok közt.Azt nem figyelte hová megy.Igaz,ennek az útnak minden egyes kavicsát jól ismerte vakon is.Belépett kunyhója ajtaján,majd deszkába vésett naptárához lépett.(Időszámításra ugye szüksége volt.)Meglátta azt a dátumot,miszerint épp húsz éve,hogy elhagyta otthonát és - a falusiak szerint- a józan eszét is.Ő nem tehetett róla,így teremtődött erre a világra.Mint a kismadár,hogy akit először meglát,azt az egyet szabad szeretnie,még akkor is,ha útközben kiderül,hogy nem ő a valódi "mama".És Karcsi bácsinak is éppen ez lett a veszte.Régen,egy más országban más,boldogabb és szebb élete volt.Az övé volt a "magyar tenger " is,így az összes halnak és embernek -már aki a vízben volt- ő parancsolt.Minden évben rendezett egy "halesőt",amikor kínai séfeket és horvát tengerészeket hívatott a Balatonra.Ahogy a halászok kapkodták a vízből,majd a hálóból a halakat,a séf egy gyors mozdulattal,még a levegőben felaprította a fickándozó állatokat.A végén a remekművet egy óriási hálóba tették,ezt egy helikopter az égbe emelte.Ekkor minden ember a parthoz szaladt és csodájára járt a "halesőnek".A szegényebbek ebből egész télire elspájzolhattak maguknak annyit,hogy még híztak is tőle.Karcsi pedig boldogan nézte ezeket feleségével -mert még ekkor az is volt neki- és kicsiny lányával.Hogy miként híznak itt még a koldusok is.:) Tisztelték őt az emberek,mert az egész tavat megosztotta velük annak ellenére,hogy akár falat is húzhatott volna köré,hogy azzal zárja el a külvilágtól,elvégre az övé volt,azt ténykedett ott,amihez kedve szottyant.És ehhez a hatalomhoz pár tollvonás,és egy szelvény volt szükséges.Nem kereste egy percig sem a szerencsét,a szerencse találta meg őt.Karcsi ezt nagyon jól tudta,ezért nem tudott irigy lenni.Mire fel legyen?Mit tett ő ezért?...
Viszont voltak olyan emberek,akik nagyon irigyelték,bizonyos kivételes emberek a fővárosban...A parlamenti üléseken már arról is folyt a tanácskozás,hogy a magyar tenger nem lehet egy ember kezében,hisz az az egész népet megilleti.Viszont a vezetőség figyelmen kívül hagyta a párhuzamot,saját magával,mert ő is ugyanezt teszi:sajátjának gondolja azt,ami az országé.De az ő dolgukba nem szabad beleütnünk az orrunkat,elvégre ők hordozzák vállukon a nép sorsát,ekkora teher mellett ugyancsak illetlenség volna ezt az áldozatteljes munkát kritizálni...Ők viszont megtehették ezt a "Balaton urával".Fájt az,hogy valaki a szerencséjéből gazdagodjon meg,nem az őáltaluk képviselt nyílt lopással.Azt mondták,majd ha az állam elveszi tőle,akkor legyen szerencséje,mikor ügyvédet választ maga mellé.Karcsi bácsi előtt lelőtték a poént.Mostmár nem árulhatta el családjának,hogy a tenger közepére egy kis szigetet építtetett a kislányának,ami eddig sem volt tulajdonképpen,de már sosem lesz az övé.Az államfő személyes találkozót kért Karcsitól,melyen bejelentette,hogy nincs több "haleső" a Balatonon.Ezzel a mondattal mindennek vége szakadt,elvették ami az övé.A feleségét is elvette az államfő...feleségül.Kriskó Karcsinak amilyen gyorsan a szájába repült a sült galamb,olyan hirtelenséggel menekült is el onnan.Csupán egy tollát hagyta ott neki:Juliskát,a kislányát.Aznap,mikor a galamb útra kélt,ő is vele tartott.Egy olyan világot akart találni,ahol nem létezik az a szó,hogy "pénz" és "vagyon".Ugyan Karcsi gyűlölte a földrajzot,szűkös tudatában még ott rejtőzött,hogy a Kárpátok láncai elég távol,elég magasan fekszenek ezektől a szavaktól.A határon kívülre,Erdélybe menekült.Az itteni falvak tele voltak életvidám emberekkel,de a piacolások és tradicionális vásárok méginkább fokozták benne a vágyat,hogy feljebb kerüljön.Az emberek elől is menekült,a zaklatások elől,a múltja elől.Legszívesebben a Mennyországból kémlelte volna az egész földi életet,azt már elég magasnak találta volna...Mindenesetre kitaposta magának az utat a saját kis élete felé.Közben fájó szívvel pillantott gyermekére.Talán Juliska sosem fogja megtudni,mi a boldogság,de azt mindenképp megtanulja,hogy mi az élet.Ő majd megtanítja neki...
Ahogy végre felért a hegyre,egy őrízetlenül hagyott nyájat talált.Pontosabban volt őrzőjük,de az ő örök álmát a bárányok őrízték.Karcsi bácsi meg is alkotta a tervet.Az övé a nyáj,Juliskáé a házimunka.Így teltek az évek,Karcsi csak néminemű élelemért és vízért ereszkedett alább békés életéből.Juliska időközben érett nő lett,és ahogy ő nőtt,Karcsi bácsit úgy kezdték lassan zsugorítani az évek.Ezt a végtelen harmóniát a természettel semmi sem zavarhatta volna meg...Hacsak,nem kirándul arra a magyar államfő férfigyermeke...:D
Már nem volt neki elég jó a Balaton,sem elég magas a Mátra,nekiindult felfedezni a környező országokat.Épp egy kalandos hegymászás ígéretében érkezett az uraság Erdélybe.Élelem nélkül indult útnak,és igazából a túrázáshoz sem volt szokva a zakós úrfi...kényelmesebbnek találta felmenni egy biztos ösvényen,ami egyenesen Karcsiék házához vezetett.Juliska nagyon megörült a látogatónak,apja korábban sosem mesélte neki,hogy élnek még rajtuk kívül emberek a földön,vagy a világon.A fiú a találkozás után egyre többet járt Erdélybe...majd egy nap Karcsi üresen találta a házat,egyikük sem volt ott.És ennek így is kellett történnie,hiszen az uraságot Jánosnak hívták...:D Csakugyan megszerették egymást.
Szegény Kriskó Karcsi...ezen a világon már semmije nem maradt,amiért érdemes volna élnie...azt az egy tollat is kifújta szájából a szél.De mégis...volt valami,amit szeretett Karcsi,amikor boldog volt...ami belülről fűtötte...a tűz!
Most ez a tűz vette körül,ami akkor gyúlt szívében,mikor még boldog ember volt.
Ugyanekkor a Balaton közepén lángokban áll egy kis sziget,óriási robbanás hallatszik,megered a haleső...csak egy fekete folt,és a nagy mélység húzódik ma helyén...
|
