Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/94758
|
2004. december 20.
Valamelyik nap, a próbán hót nyugisan eszem a csokimat, amikor odajön a csoport legkövérebb egyéne, 0,5-ös tejjel (ami engem leginkább vízre emlékeztet), és puffasztott rizzsel a kezében. Elkezdi: mit csinálok én, hogy nem figyelek a súlyomra... azt hittem ott halok meg ettől a felvetéstől! 1. letojom, hogy mennyi kiló vagyok, én jól érzem magam a saját bőrömben 2. mi köze hozzá, hogy mit eszem? hát felment a pumpa :). Elkezdtem neki regélni, hogy én rendszeresen sportolok, hogy nekem a csontjaim nehezek és vastagok (ez tényleg így van, mert ezt örököltem) és végképp nem tehetek arról, hogy édesszájú vagyok. Persze erre is volt válasza: mi lesz ha szerelmes leszek, akkor is ilyen kövéren fogok hódítani? Ehm, a csajszinak sok fogalma lehet arról, hogy mi a szerelem. A szerelem végképp nem arról szól, hogy ki hány kiló, deh ki mit gondol. Én nem a külsőségeket tartom fontosnak. De azért kiakasztó, hogy egy dupla akkora kölök, mint én, odajön hozzám és elkezd a wellnesről dumálni. Szörnyen idegesítő...
Rühellem az ilyen alakokat! Különben is! Az ember had élvezze már azt a gyönyört, amit egy szelet finom csoki nyújt anélkül, hogy valaki elvenné a kedvét az élettől! Hát nincs igazam?
Csoki forever! Nah 8. Mindenki azt gondol amit akar! Én nem parázok attól, hogy most hízni fogok egy ártatlan kis csokikától...Há nem mind1?
Ugye milyen igazam van? :))
Ma olyan égő volt...megkért a barátnőm, hogy világosítsuk fel a kistesóját! Dehát könyörgöm hat éves a gyerek!!!!!!!! De már állítólag kérdezősködik, és hát a barátnőm szerint ideje megtudnia, hogy hogyan működnek a dolgok. Leültettük a gyereket magunk mellé az ágyra, és elkezdtünk neki mesélni a kis sejtecskékről, de a gyereket olyan szinten hidegen hagyta a dolog, hogy elővette a kisautóját, és börrögő hanggal tologatta a párnán. Na mondom szuper...Nem tom mit kell erölködni...De hát legyen! Mondtuk tovább, de semmi reakció. A barátnőm elkezdett rajzolni a gyereknek, és minden rajz mellé írt valamit. Szal ilyen képregény és mesekönyv közötti dolog jött össze. Megmutattuk a gyereknek, az meg huncut mosollyal az arcán rámutatott az egyik képre (amin nagy nehezen megrajzoltuk a sejtecskéket), és azt mondta: Lufííííííííííííííí
Na szal itt a világvége! Egy hat éves gyereket felvilágosítani?? Jóvan...hagyjuk...
UNATKOZOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOM
Azon spekulálok most éppenséggel, hogy mi a jó büdös ...-t fogok csinálni szilveszterkor. Majd fexem az ágyamon, és bámulom a plafont...vagy kártyázok magammal. Fúú aztamindenit neki! Olyan rohadt érdekes programok lesznek, hogy azt sem tudom mivel kezdjem... Baromi jó! :((( Majd nézem a rajzfimeket a tévében, és röhögök azokon, amik egyáltalán nem is viccesek! =( Hahahaha
Vagy majd mindenkit felhívok, és megkérdezem: Mit csinálsz? És mindenki el fogja mesélni, hogy annyira jól érzi magát, hogy húúúúúúhaaaaa
nah...king!
Még mindig unatkozom! És miért van itt mindig ilyan rohadt hideg? Ajjjjjjjjjjjjj
Babuci legyél már olyan drága, és hívjál már fel léccike! Vagy írj! PLEASE! Nagyon fontos lenne! :-XP /<--Emléxel? Jujj de klassz volt! Komi hiányoznak azok a szép idők =)/
Puszicsók
|
