Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/144397
|
bocs(j=ly):DDD
A Halott Rock Sztár (írta: Marilyn Manson)
, hogy írásra késztetett, hogy kábítószer fogyasztásra valamint arra ösztönzött, hogy annak idején Floridában elinduljak ezen az úton.
„Jézus volt az első rock sztár. A keresztfa a történelem legjöve-delmezőbb és legnagyobb árucikke, nagyobb, mint bármely koncert-póló. És Jézus volt az első halott rock sztár. Ugyanúgy, mint Jim Morrison, Kurt Cobain vagy Jimi Hendrix, halálával halhatatlanná vált. Egy halott rock sztár tökéletes, és mindig is az marad. Soha nem változik vagy öregszik meg, emellett soha nem lesz kevésbé csodálatos, mint fénykorában, azaz halála pillanatában.
Nem csak kizárólag halálod által válhatsz ikonná. Függhet attól, hogy halálodnak hány szemtanúja van, vagy hogy a kamera-felvétel mennyire tesz téged mártírrá. Előző albumomon van egy „Lamb of God” című dal éppen erről. A nótát Jézus, John Lennon és John Kennedy inspirálta. De a halál nem csupán lenyűgöz minket. Imádjuk azt, mivel félünk tőle. És azokról az emberek-ről fantáziálunk a legtöbbet, akik a halál árnyékában élik életüket, vagy kiknek halála tragikus. Ez eszképizmus, leskelődés, menekülés a haláltól, kukkolás; ez közvetett élet. Vagy közvetett halál.
Jim Morrison-nak volt egy szégyenletes tulajdonsága; szegé-nyes, krisztusi figura volt. Inspiráló személyiség volt. Sötétséget hozott a ’mainstream’-be, a ’Szerelem Nyara’ kellős közepén. Azt csinált és mondott, amit csak akart, és úgy viselkedett, akár egy kisgyerek, mely tulajdonság csodálatra méltó és egyben csodálatos. Köszönettel tartozom Jim Morrison-nak azért, hogy írásra késztetett, hogy kábítószer fogyasztásra valamint arra ösztönzött, hogy annak idején Floridában elinduljak ezen az úton.
Emlékszem, tizedik osztályos voltam, amikor olvastam a „Itt senki sem marad életben” című könyvét, és ez ösztönzött arra, hogy írjak. Tizennégy éves koromtól kezdve mindig irogattam a naplómba, és mindig is megvédtem azt, amit papírra vetettem. Manapság nehéz olyan helyet találnom, ahol úgy foglalhatok állást személyes érzelmeimről és legmélyebb, legsötétebb titkaimról, hogy azokhoz majd egyszer valaki hozzájuthasson.
Morrison kitartó erőssége, mint történelmi figura, saját titka marad. Véleményem szerint a modern, jelenkori rock sztárokkal való bánásmód az MTV-n és a és a valóság show-k titkokat nem ismerő világában nagy veszélyt jelent bárkinek, aki meg akar őrizni bármiféle értéket az utókornak. Egész életemben próbál-tam elkerülni a kulisszák mögötti dolgok felfedését. Csupán kiveszik az erőt abból, amit csinálsz. Ha közzé teszed a forté-lyaidat, akkor csupán egy ócska bűvész vagy. Látom ezeket az embereket, amint elcseszik mindazt, ami egyébként nagyszerű műalkotás, azáltal, ami a „Cribs”- ben megy. Híres lehetsz az-által, hogy nem teszel semmit, mivel egy ilyen kukkoló világban élünk. Híres lehetsz azáltal, hogy „megmentesz” valamit, vagy hogy összeházasodsz egy milliomossal, vagy hogy egy bűntény áldozata vagy. Különös időket élünk.
Jim Morrison-nál ez a sötét, szexuális tényező. Azt akarod, hogy ha felnősz, olyan légy, mint ő. Kurt Cobain-nél ez a fájdalommal való viszony és annak a megértése, hogy milyen közel is van a halál kapuja. Amikor már tervezgettem egy banda megalapítá-sát még 1989-ben, még újságíróként megkaptam a Bleach lemez promóciós változatát a Sub Pop kiadótól, valamint egy fekete-fehér fotót a Nirvana-ról. Volt abban a lemezben valami igazán sötét és vonzó. És ez az érzés fog el minden egyes al-kalommal, amikor meghallgatod egy számukat. Hallod a köny-nyeket a hangjában, a fájdalmat, amit érez.
Amikor Cobain meghalt, senki sem volt igazán meglepve. Rész-ben csalódott voltam, de ugyanakkor a másik felem megköny-nyebbült, mert már látszott, hogy élete utolsó éveiben nagyon sokat szenvedett, és ezáltal szenvedéseinek vége szakadt. Utált rock sztár lenni, de aként végezte be. De úgy, mint Morrison és Hendrix, bebizonyította, hogy a legmegdöbbentőbb művészet azoktól származik, akik úgy élik életüket, mintha már nem lenne holnap.”
(Manson cikke a Rolling Stone-ban [Rolling Stone])
|
