Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/144397
|
2005. május 27.
Ezt neked!
Mondd, hogy mindig, mondd, hogy most is,
és örökké szeretsz,
mondd nekem, hogy bármerre jársz,
soha el nem feledsz.
Mondd nekem, hogy soha így még
nem szerettél senkit!
Úgysem igaz! Tudod mit?
Ne mondj nekem semmit!
Súgd, hogy mindig, súgd, hogy most is,
és folyton rám gondolsz,
súgd nekem, hogy hiányomban
orületben tombolsz,
súgd nekem, hogy jól tudod,
ez biztosan megérte
Megsúgom, én nem tudom
hát épp ezért lett vége...
Kiabáld, hogy nem szeretsz,
és soha nem szerettél,
Kiabáld a szemembe,
hogy nem engem kerestél.
Kiabáld, hogy:
"Nem hiányzol, és már nem is várlak!"
Ordítozz csak nyugodtan,
mert én most lezárlak.
Ne tétovázz, sírd el bátran,
hogy vissza akarsz jönni
Ismerem már a szöveged,
"jönni, látni, gyozni"
Tudom ám jól, hogy mit akarsz,
percet, álmot lopni,
az égvilágon semmi mást,
csak kosarat dobni.
Figyelj Drága,
jól figyelj rám,
mert most majd én sírok,
orületünk, intermezzonk nullájáról írok.
Írok szépet, írok rosszat,
írok minden érzést,
írlak Téged, írom magam,
minden orült kérdést.
Jól van, jól van abbahagyom,
a hegyibeszédet,
itthagylak, és megígérem,
nem fárasztlak Téged.
Kimegyek és nem érdekkel,
akármit is teszel
nem vágyok rád soha többé ,
bármerre is leszel.
Nem is értem,
nem is tudom,
Hogy miért hiányzol?
Merre vagy, mit érzel,
ázol-e vagy fázol?
Nem értem, hogy mért
nem tudok elszámolni veled,
sajnálom, hogy orült vagyok, s lelkem adtam neked.
És sajnálom magamat is,
hisz én is önzo vagyok,
sajnálom, hogy magam után
félkész muvet hagyok.
Sajnálom, de Isten bizony,
hogy gyulölni nem tudlak,
sajnálom, hogy mindig elmégy,
mert folyton kirúglak...
|
