Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/91245
|
TC élet 1.
Túl rég írtam már ide, akkor is csak vmi hülyeséget a földönkívüliekről, gondoltam ne legyen már mindíg az legelöl, mert a végén még vmi ufokutatónak néznek itten.
Rájöttem vmire: az élet fura. Rohadt fura. Eddig azt hittem, ismerem a pasikat. Na nem annyira, csak éppen eléggé. Aztán kiderül, hogy mégsem...
Most itt egyeseket porig fogok alázni, de bevallom, már nem tud érdekelni. Elegem van, hogy mindíg mindenki csak jópofizik, és a végén még én szívom meg csak azért, mert senkit nem akarok megbántani. Hülyeség.
~o~o~o~o~o~o~o~o~o~o~
A történet még vmikor 2-3 éve kezdődött, amikor ifjú és naiv szívvel feljöttem ide a TC-re, hogy tevét nevelgessek. Cuki kis tevicsekek, hejj de jó lesz itt nekem, majd csinálok egy karit és megismerkedek sok cuki emberkével. És minden hepí lesz, boldogság és talán még szerelem is. Igen, ez voltam én. Imádtam új emberekkel megismerkedni. Nem mondom, most is imádok. De közel sem mind1, hogyan.
1 évig csak nevelgettem, ismerkedtem... szert tettem pár baráti kapcsolatra, szocializálódtam egy Szeretet nevű karavánban (ami azóta már megszűnt sajnos... vagy szerencsére?), ésatöbbiilyesmik. Ismerőseim akkor még 50%-50%-ban eloszlottak a két nem képviselői között, és TÉNYLEG mindenki tök kedves és cuki volt. Miután úgy éreztem, elég hívet gyűjtöttem már össze, nekifogtam egy magánvállalkozásnak: megalapítottam a saját karavánomat! Tök jól ment, 150 fő, és hú meg há de szuper volt minden. Ha most esetleg nagyon felcsigázott volna az én tökéletes karavánom, csak szólok, hogy már megszűnt... a miért-re a választ majd megtudjátok később.
Miután betöltöttem 15 életévemet és gimibe mentem, valami megváltozott. Persze, közben elköltöztünk meg új barátnőim lettek, de úgy értem ezeken felül, itt a TC-n is más lett minden. Nem mintha én akartam volna, de így jött ki. Volt egy pasi, nevezzük "TCP"-nek (TeveClubosPasi), akivel már TeveClubos pályafutásom legelején jóba lettem. Ami csak azért volt fura, mert a pasas röpke 8 évvel volt idősebb nálam. Bevallom, még most is annyival idősebb. Lehet számolgatni. Nem kell gyököt vonni, egy egyszerű összeadásból áll a művelet. Jól van, ügyes vagy. A lényeg a lényeg: megkérte, hogy találkozzunk. Gondoltam: miért is ne? Erősen vallom azt a nézetet, hogy a kor nem számít. Egy bizonyos határig persze. Szobanövényként funkcionáló bácsikákkal mondjuk nem hiszem, hogy lenne értelme a dolognak. De ő nem volt szobanövény. Legalább is először nagyon úgy tűnt...
Szóval találkoztunk. Aranyos volt, édes volt, de ennyi. Semmi több. Nem volt szuperjófej, szuperIQ, mégcsak szuperbody sem... :P Éppenhogycsak szuperudvarias meg szupernyomulós volt, és egy idő után szuperidegesítő is. Hívogatott. "TCP, mi csak barátok vagyunk!", ezt a mondatot minden alkalommal a képébe dörgöltem. És ő mohón bólogatott szavaimra. Közben pedig ölelgetett, csókolgatni próbált, és megfogta a kezemet, ahányszor csak találkoztunk. Ki fedez itt fel ellentmondást? Hát igen, bevallom nekem is feltűnt kissé. És kezdett elegem lenni ebből az álnok színjátékból. Nem mintha csak a pasi hibája lett volna, nem, mindketten ludasak voltunk a dologban. A gyengébbek kedvéért itt a magyarázat: ő hazudozott össze-vissza, hogy mi barátok vagyunk, CSAKIS barátok, és ezzel the end, közben meg nyomult mint állatka. Én meg ott jópofiztam vele, órákat beszélgettünk a telefonon (természetesen az Ő pénzén), és véletlen se vágtam volna a pofájába, hogy kezd nagyon de nagyon idegesítő lenni számomra.
Nemrég az egyik telefonbeszélgetésünk során TCP eleresztett egy félreérthetetlen célzást egy bizonyos bokorról és letépett bugyiról... elhatároztam, hogy soha de soha többé nem találkozok vele. Jöttek a kifogások: sok a lecke, szüleim nem engednek el, lett pasim... utólag tényleg megdöbbenek azon, hogy milyen szemét voltam vele. De akkor éppen hogy ez tűnt a nemszemét megoldásnak. A másik választásom az lett volna, hogy megmondom: idegesít, ráadásul elég perverznek is néz ki, szal kopjon má' le. Mindezt 2 év jó kapcsolat után. Úgy éreztem, ehhez egyszerűen nincs jogom, hogy így megbántsak valakit. Szóval akkor vissza a kifogásokhoz.
- Van pasid? Ez biztos?
- Hát igen, nagyon úgy tűnik.
- De még nem biztos?
- Öhm... hát... nem annyira...
- Csak mert azt hittem, lehet közöttünk valami.
- TCP, én mindíg mondtam, hogy csak barátok vagyunk.
- Igen, de úgy vettem észre, bejövök neked.
Erre a megjegyzésére nem nagyon tudtam mit reagálni. Mégis honnan vette? Honnan? Én csak barátkoztam... mit értett ezen annyira félre? Még a kezét is eltoltam amikor a kezemet akarta fogni. Nem tudtam felfogni!
- Hát akkor rosszul láttad. Sajnálom.
- De előbb nekem adj esélyt! Csak próbáljuk meg! Én voltam itt előbb!
- De ez nem így megy. Nem jössz be mint pasi, ez ilyen egyszerű.
- Zsuzska, én megváltozok.
- Figyu, tök édes vagy meg minden, de miattam ne változz meg. Te ilyen vagy és kész.
- De tudok más is lenni! Én azt hittem, veled elég kedvesnek lenni.
- Persze, és akkor mégis mit csináljunk? Kezdjük elölről? Mit játszod meg magadat? Milyen vagy Te valójában?
- Aki mindíg olyan akar lenni, ahogy másoknak szimpatikus.
Oké, összegezzük. Elejétől fogva arra ment ki a játék, hogy bokorba csábítson, ezért megjátszotta magát. Persze ő tagadja, magyarázkodik. De tulajdonképpen minek is? Leszögeztem: nem kérek belőle. Soha. Legalább is ezt még nem mondtam meg neki így konkrétan. Talán mert nem is hagyta. Egyszerűen NEM TUDOM LERÁZNI! Ha nem teszek valami igéretet, hogy majd még meggondolom, stb... akkor nem száll le rólam!
Most valószínúleg vagy azt gondolod, hogy ez a pasi egy kretén, vagy azt, hogy én milyen nagy segg vagyok. Vagy kombinálod a kettőt. Én kombináltam, és az jött ki, hogy a pasi kreténebb még az én seggemnél is.
Folytatása következik valamikor, amikor lesz hozzá hangulatom. A rajongói és/vagy anyázó leveleket lehet küldeni, 0-val szavazni is nyugodtan lehet. A címemet nem adom meg, így álmomban családostul felgyújtani bánatotokra nem tudtok. Bocsika.
~o~o~o~o~o~o~o~o~o~o~
Kisbetűs rész: Ha VALAKI esetleg magára ismert volna ebben az irományban... nem, nem mondok semmit. Kíváncsi leszek a reakciójára. Egyszer az őszinteséget is el kell kezdeni :) lehet én rosszkor kezdtem. De mostmár ez van. Őszinte bocsánatkérésem.
Szóval akkor reread: még nem írtam le mindent, és folytatni fogom. És senki nem tud megállítani, muhahahahaha! ;D
Szépséges álmokat mindenkinek :)
Ui: ja igen, kihagytam valamit! Szóval hogy miért nincsen már meg az isteni karavánom? Hát az úgy volt, hogy amikor TCP elől "bujkáltam", inkább fel sem jöttem a TeveClubra, nehogy már még itt is minden nap leveleket írdogáljon nekem. Meg aztán a másik, hogy nem volt már meg bennem az a lelkesedés, ami az elején - egy idő után naggggyon fárasztó volt a karavánvezetés, hogy mindenhez és mindenkihez jó pofát kell vágnom, és rájöttem, hogy azt az időt amit erre az izére szentelek, szentelhetném az IGAZI barátaimra, az IGAZI életben. Hát röviden ennyi.
|
