Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/265573
|
Szerelemről, utoljára....
Szerelem... már megint ez a téma. De mégis valahogy mindig aktuális. Hiába magyarázok szűntelenül, az emberek nem hajlandóak felfogni a szerelem mivoltát. Mindenki szépnek hiszi a a szerelmet, és nem tudják hogy két arca van. Az egyik amit az emberek többsége ismer, a másik pedig az ammit mi néhányan (vagy többünk mint gondolnám) lát, értelmez, és elemez. Amit mi ismerünk ocsmány, és szánalmas. Szánalmas, mivel bújtat valamit. Bújtatja a szerelem értelmét és célját: a szaporodás előkészítését. Ocsmány azért mert ha elvégezte a fedett teendőjét, vagy egyszerűen túl sok idő telik el, egyszerűen feloldódik a semmiben. Ez magyarázza miért végződik válással a házasságok 80%-a. Az ember szerelmes lesz abba a személybe, amit a szerelem alkalmasnak talál a szaporodás elkezdésének. De legalább az esetek nagytöbbségében jóízlése van: nem olyan alanyt választ, ami az adott embernek nem az "esete"...
Testesítsük meg a szerelmet. Legyen két alakja: egy Kupidó és egy Krampusz. A Kupidó egy kicsi angyal, szerelmet okozó nyílvesszőkkel. A Krampusz egy kicsi ördög, aki elrontja mások boldogságát. Ez a két lény összedolgoznak, hiába köti őket a "papíron" említett forma. A Kupisó először meglövi az áldozatokat, a Krapusz barátunk pedig csak vár és vár...
Aztán, amikor eljön a Krampusz ideje, fogja magát és elrontja a boldogságot, az egyik félnél (jobb esetben mindkettőnél), az eredmény: válás, marakodás, düh és gyűlölet. Esetleges öngyilkosság. És így megy ez folyamatosan, párokról, párokra.
De mi, azon kevesek akik nem hisznek a szerelemben, tudják, hogy hiába minden ellenkezés, nekünk is az lesz a sorsunk mint a plázacicáknak és plázaboyoknak, rockereknek, rappereknek, emoknak....elkerülhetetlen... mi is meg fogjuk tapasztalni... majd egyszer....remélem soha nem jön el az a nap, amikor én fogok egy nő miatt ivásba folytani a bánatot. Én nem vagyok hajlandó egy emberért feladni mindazt, amiben hiszek. A szerelem olyan méreg, ami előbb utóbb mindenkit elemészt, kivéve azt a nagyon keveset akik immunisak eme kórság ellen. Akik nem hajlandóak elveket, életstílusokat áldozni a szerelemnek nevezett illúzió oltárán.
Szerelem kicsit tudományosabban:
A szerelem valamikor a Neandervölgyinél és a Homo Sapiensnél jelenhetett meg először, az az előtti ősembereknél valószínűleg a szerelem még megmaradt hormonális alapon, tekinthetjük "butított" változatnak, ami "továbbfejlődött" a későbbi embertípusokban, melyet a megnövekedett agykapacitás tett lehetővé.
Gratulálok minden kedves embernek aki eddig elolvasta a naplómat (már ha van ilyen), nem, hangsúlyozom NEM lesz több, a szerelemmel kapcsolatos bejegyzés...
Helyette inkább a társadalmat fogom elemezgetni, addig is lesz sok naplófácán ezt a cseten randalírozó 9-12-14 éves korosztályba tartozó emberkék biztosítják......
|
