Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320673
|
2007-12-06
Gondoltam, leírom egyetlen kiskutyám élete történetét. Remélem, happyend lesz, bár jelenleg nem biztos.
1997 őszén pusztult el öreg tacskónk, és szerettünk volna egy új kiskutyát. Anyu uszkárt, apu huskyt. Nekem mindegy volt, csak kutya legyen. De csak nyáron jutottunk volna el a megvalósításhoz.
Apu elment az erdőbe gombászi, és talált egy iszonyú állapotú kiskutyát. Hazahozta. Csontsovány, koszos, büdös volt, remegett, a szőre foltokban hiányzott, de a szeme csillogott. Azonnal beleszerettem, amikor megláttam.
Először azt hittük, valamilyen tacskó keverék, de kiderült, hogy egy 3 hónap körüli német vizsla. Még később az is kiderült, hogy keverék: nagyobb, mint az "előírásos".
Elképesztően energikus, találékony és ragaszkodó kölyök volt. A mai napig retteg attól, hogy otthagyom valahol (néha elviszem magammal vásárolni, és ha nem lát be a boltba, folyamatosan nyüszít). Nem sokáig maradhatott a lakásban: megtanulta, hogy nyílik a kilincs, aztán a kulcs sem jelentett már akadályt. Mikor levettük a kulcsot az ajtóról, elkezdte kaparni, ezért kellett az udvarra költöznie. Gyorsan tanult, és rengeteg "mutatványt" megtanítottunk neki: ül, fekszik, kúszik, ugrik, támad és egy csomó mást csinál parancsra.
Fiatalon a környék legszebb kutyája volt (elfogultság nélkül állítom). Tökéletes csontozata, fejlett izomzata, finom fejformája, kecses alakja volt. Nem volt rajta egy gramm fölösleg sem. A szőre sűrű, fényes, fehér alapszíne néhol kivilágít a fekete foltok és az ezüstszürke és kékesszürke minden árnyalata alól. Sötétbarna szeme okosan és huncutul csillog.
Imádja az embereket, föleg a gyerekeket.Ellenben teljesen szocializálatlan - nem tűr meg semmilyen más állatot, se kutyát, se macskát, se mást. Született gyilkos: bármilyen állatnak nekimegy az egértől a marháig, utolérte a nyulat és lerántotta szarvast. Ezért féltünk mindig, hogy kilövik az erdészek - bár sosem ölt meg "értékes" állatot (azt nem hagytuk).
De az évek sajnos múlnak, balesetek pedig vannak. Gyakran elszökik, és egyszer megverhették, mert törött bordákkal jött haza.
Aztán 2001-ben vemhes lett egy gyönyörű ír szettertől. 11 kis gombóc született, de csak 1et volt lehetőségünk megtartani. Az anyjára ütött, csak kevésbé volt játékos, de annál engedelmesebb. A legokosabb kutya volt, amit valha láttam. 8 hónaposan már tudta az összes parancsszót, amit az anyja (kb 20-at). De aztán elgázolták.
Következő télen egy bullmasztifftól született 16 kölyök, de mind halva született. Elképesztő, hogy fért el ennyi kiskutya egy ilyen kutyában. Ez a vemhesség súlyos nyomokat hagyott a testén: soha nem nyerte vissza tökéletes alakját - nem csúnya, csak nem tökéletes.
Egy évre rá, szintén télen németjuhásztól született 12 kölyke, de néhány órával a szülés után elpusztultak. Az anyakutyát nagyon megviselte, valami nem volt rendjén. Annyira legyengült, hogy felkelni sem tudott, kézből kellett eteni, és tartani kellett, amíg a dolgát intézte. Szörnyű látvány volt.
De szerintem túl fogja élni a saját halálát is - rossz pénz nem vész el!
2004-ben ellopták, de hazaszökött. A "tolvaj", aki "befogadónak" nevezte magát, és láncon tartotta, pénzt kért a 2 heti eltartásért. Mire megmondtuk neki, hogy akkor nem kell a kutya, de fizesse ki a 6 évi eltartást. Természetesen máris nem volt olyan fontos neki.
További balesetek is voltak: sántítás hetekig, eltört a farka, felhasadt a mancsa, felakasztotta magát a kerítésre, meg hasonló apróságok. 3szor próbálták megmérgezni, de sosem sikerült :D
Eddig feketeözvegyet játszott: amikor tüzelt, elkergette magától a kankutyákat, akik a szőrüket, nyakörveiket meg hasonlókat hagytak itt a kutyám fogai közül való szabdulásért cserébe :D.
De idén sajnos megtört a jég. Nem tudni, milyen kan volt rá ilyen hatással, de újra vemhes lett. 5 tüneményes, erős, szénfekete kicsit ellett 2007. 12. 4én. Egyet meg szerettünk volna tartani anyuval, de apu nem engedte, pedig ő a kutyapártibb. Nem tudom, mi volt rá az oka. A kutyám teljesen kikészült. Láthatóan megviselte az ellés is, és olyan még nem volt, hogy az összes élő kölykét elvettük volna.
Jelenleg nagyon beteg, lehet, hogy megint baj volt a vemhességgel vagy az elléssel. Félek, hogy valami komoly. Nem tudnám végignézni, ahogy elpusztul :'(
2007. 12. 12.
Hát igen, ezt a kutyát agyonütni sem lehet: meggyógyult! Újra vidám, és stílusosan "kutyabaja" :D
|
