Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320673
|
2007-12-19
Ragyogj az égen, Főnix szomorú Csillaga... (részlet, rövidített változat)
Feltámadt a szél és szétkergette a sötét felhőket. Felvillantak az égen a csillagok. A folyó medre dübörögve telt meg újból vízzel, a hegy oldalán pedig hatalmas kövek gurultak le. A természet erői fellázadtak.
Az emberek fejvesztve menekültek, hátrahagyva a holtakat, sebesülteket egyaránt. Nem számított már nekik a harc, csak a saját életük. Nem volt többé győztes és vesztes, csak élet és halál.
Néhányan védekezni próbáltak, sikertelenül. Az elemek nem engedelmeskedtek többé az árulóknak.
Egyetlen sziget maradt sértetlen a vérengzés tengerében: ott feküdt a Főnix lánya - élettelenül. Hirtelen vörös lángok csaptak fel a halott testből.
Fájdalmas kiáltás hatolt át a természet lázadásának hangjain: a Sötétség egykori lovagja a test felé mászott - mit sem törődve a tűzzel a karjába vonta a lányt. Könnyek gördültek végig az arcán, majd lecsöppentek a földre.
A láng kialudt, a lány szemei lassan kinyíltak. Először zavarodottnak tűnt, majd riadtnak.
-Ne! Kérlek, ne - suttogta elhaló hangon. - Nekem mennem kell, de te élhetsz tovább...
A férfi lehajolt és csókjával elhallgatta. A lány szeméből is folytak a könnyek.
-Élj boldogan, és soha ne nézz vissza! - mondta a férfi, majd felkelt, hátrébb lépett. Lángokba borult. Szénfekete tűzbe burkoltan emelkedni kezdett az ég felé. A Bosszú beteljesülni látszott.
A lány nehezen feltápászodott, de alig állt a lábán.
-Nem! Nem élhetek nélküled! - a férfihoz lépett, és átölelte. A lángok mindkettőjüket beborították - a fekete lángnyelvekbe vörösek vegyültek.
Kitört a vulkán, és a láva mindent felperzselve folyt a dühöngő tenger felé.
Fehér fény világította be a tájat. Ahol egy pillanattal előbb még a két égő ember egymást ölelte, most egy hatalmas, fekete-vörös főnix lebegett, kitárt szárnyakkal.
A csodás madár énekelni kezdett. Szomorú hangja betöltötte levegőt, a földet. Nyugalom áradt szét, csillapodott a szél, megnyugodott a víz, megállt a láva folyása és a föld remegése is abbamaradt.
A főnix emelkedett, szikrázó alakja újból lángba borult, majd elszáguldott a csillagok felé - míg végül maga is egy lett közülük.
A háború véget ért. A megmaradtakra várt a feladat, hogy egy új, jobb világot teremtsenek a romokon. Nem volt ellenségeskedés, az ellenségek barátokká váltak. Új béke született a hatalomért folyó háborúból. Bár a veszteségek még fájtak, az élet ment tovább.
-Miért mentek el mindketten? - kérdezte a őrző, családjának utolsója.
-Nem a Főnix Lánya volt. A jóslat tévedett. Ők ketten voltak a Főnix meghasadt lelke, és megmentettek minket.
-De mi lesz velük ezután?
-Az Élet maga lett a Halál, a Bosszú pedig lesújtott rá. A Főnix nem születik újjá többé, de csillaga örökké ragyogni fog minden éjjelen. Ha ránézel, őket fogod látni - és ők látnak téged. Örökké.
Lágy szellő suhogtatta meg a lombokat...
...Éljetek boldogan, békében, és soha ne nézzetek vissza...
|
