|
BatCat naplója
BatCat [158204 AL], gazdája BatCat
2008-12-12
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/158204
|
2008-12-12
Eredendő bűn illetve az Édes november című filmeket mindenki szíves figyelmébe ajánlom...
és aki nem tudja mi az: szeretni...főként nézze meg...
Írni szeretnék. Hátha eltűnik majd minden. Mintha lenne egy kis merengőm, ahová elzárhatom emlékeimet, gondolataimat. Próbáltam. Napok óta próbálom. Csakhogy nem megy. Nem jönnek a szavak. Csak ülök és bámulom a billentyűket. Remélve, hogy maguktól leírják, megteszik mindazt, amit nekem kéne. Mondatokká formálják zavaros gondolataimat. Nem segítenek. Nem is tehetik. Így csak ülök és figyelek. Hallgatom, beletörődöm. Pedig érzem nem jó így. Ez nem én vagyok. Nem ilyen voltam. Nem lehetek ilyen. Közben újra feltépik a régi sebeket. Ismét fáj a múlt. Fájsz.
Ostoba csaták mindenfelé. Piszkos játszmák. Miért gondoljátok, hogy mindezt elhiszem? Miért? Hazudtok mind. Hazudtam én is. Hibákat halmoztam hibákra. Szeretném hinni, hogy vége. Vége a bizonytalanságnak, a sehová sem tartozás nyomasztó érzésének. Nem hiányollak többé. Már nem fáj a nincsen. Hittem, hogy így van. Hittem, hogy jól vagyok. Ma már tudom, nem volt igaz. Illúzió volt minden. Próbálhatok menekülni, mit sem ér. Itt vagy mindenhol. Kimért, precizitással ejtesz egyre mélyebb sebet bennem. Hideg kegyetlenség. Miért nem elég már? Hát nem látod mennyire szenvedek? Meddig kell még ezt játszanod? Gyenge vagyok. Gyengébb, mint valaha. Használd ki. Törj még apróbb darabokra. Tedd csak meg. Hatalmad van felettem. Mindig is volt. Soha sem hittem, hogy egyszer visszaélsz majd vele. Tévedtem.
Szerettük egymást. Hogy felejthetted el? Miért nem számít már? Láttam a könnyeidet. Láttak összetörve, már reményt sem keresve. Bíztam benned. Jobban, mint bárki másban. Ez ma már mit sem jelent. Hiszen volt idő, mikor én voltam a legfontosabb. Mikor még igaz volt. Ma már nem az. Ez is hazugság lett volna csupán. Nem. Ez az, amit soha nem voltam, és soha nem is leszek képes elfogadni. Nem vonhatom kétségbe a múltat. Nem játszhattad meg magad. Nem tehetted. Ugye nem? Mindegy. Most már szinte mindegy, mit írtam akkor, mit éreztem éppen. Nem szeretsz már. Én pedig nem bízom benned. A képlet egyszerű. Elhagytál.
Nem tudok elszakadni tőled. Fájó idegszálakkal kapcsolódom hozzád. Minden mozdulatod fáj. Lehetsz kedves, lehetsz kegyetlen. Nem változik. Furcsa közömbösség. Néha nem érzek semmit. Mégis fáj a múlt idő. Olyasvalamit keresek benned, ami már nincs is meg. Elvesztettelek. De téged valami sokkal fontosabbtól fosztottak meg az elmúlt hónapok. Önmagadtól. Van, hogy gyűlölni szeretnélek. Képtelen vagyok rá. Még ha ma már nem is létezünk. Egykor voltunk. Elmosódott a te, elmosódott az én. Mi voltunk. Nem tagadhatod meg. Szerettél.
|
Problémás tartalom jelzése
|
