|
Zsó naplója
PcKiller [64063 AL], gazdája Zsó
2008-03-04
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64063
|
2008-03-04
Gondolkozzon el mindenki, aki boldogságra vágyik, de még nem találta meg és reménytelennek érzi ezt: valakinek az ő pozitív és negatív tulajdonságai is tetszenek. Ez a valaki talán csak 10 év múlva, de lehet, hogy már a következő percben is szembe jöhet vele az élet országútján...
A világ csupa egyszerű dologból áll. Csak mi vagyunk bonyolultak Bonyolult a gondolkodásunk. Belemenekülünk a részletekbe, amik talán nem is annyira fontosak és elvonják figyelmünket a lényegről. Pedig a világ csupa egyszerű dologból áll. Alattunk van a föld, amiből kinőnek a növények és amire építik a házakat. Felettünk az ég, rajta a nap, a hold és a csillagok. A házak teteje az ég felé van. Az alma a fáról lefelé esik. Itt és most. Születünk, szerelmesek leszünk és meghalunk. Hogy miért? Nézd a rét virágait, nézz a csillagokra és kérdezd meg ugyanezt.
Vannak szavakkal kifejezhetetlen nagy örömök és mély fájdalmak. A lélek utolsó lehetősége a leírhatatlan boldogságban és a legnagyobb fájdalmak idején a csend.
Mikor az ember sírni kezd, már csal. Akkor a folyamat már lezajlott. Nem hiszek a könnyeknek. A fájdalom könnytelen és szótlan.
Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos...
Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. Máskor rajtakapom magam, hogy felhívok telefonon embereket, valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról beszélek. Valamit elvesztettem. Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé. Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van. Értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni. Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? A szerelem volt? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy kiraboltak..
|
Problémás tartalom jelzése
|
