Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64063
|
2008-07-31-Vagy érted vagy nem
Van, aki a déli, van, aki a hajnali napsütést kedveli.
Az én napom kétségtelenül az aranyragyogását már elvesztett, késő délutáni Nap fénye!
Amikor lebukik a horizonton, s olyan, mint egy óriási, megsebzett narancs. Ilyenkor vagyok mindig a legjobb lelkiállapotban.
Lelkem optikája mindig a „jövendőre” volt beállítva.
Tökéletesen megértettem, hogy a fehérkalapos cowboy akármilyen szorult helyzetbe kerül, végül megnyeri a csatát, és amikor a Herceg eljött Hófehérkéért és ő kiköpte torkából a mérgezett almát, már untam is a mesét: régóta tudtam, hogy a Herceg jön, mert el kell jönnie, mint a menet-rendszerű vonatnak.
"Szerettük egymást.
De ez a szeretet egyfülű kosár volt: én ültem benne, s rendszerint ő cipelte."
Valaki kibomlik ebből a rügyecskéből, nyilván azért, mert már benne van, s ez a valaki már magányos, értelmes, szorongó, boldogtalan - s nem tud szeretni.
Tény, hogy a kellemes, jó közérzetemért gyakran voltam megalkuvó. Diszharmonikus állapotokban képtelen voltam élni, s ezért gyakran hazudtam másoknak és önmagamnak is. Igyekeztem a békének és a boldogságnak legalább a látszatát megteremteni. Nem vettem észre például, hogy néhány ember gyűlöl - mert nem akartam észrevenni! Amennyire lehetett, elkerültem a konfliktusokat, a sérelmeket és bántásokat, még azon az áron is, hogy magányba húzódtam, ahol mint pók a saját nyálából, kellemes hálót szőttem életem köré. Ebben a hálóban ringatóztam, mindaddig, amíg el nem szakadt.
És mindig elszakadt - mert az álharmóniák nem tartanak sokáig.
Ez nem életművészet volt, hanem „életügyesség”, megúszási kísérlet, ami sok bajom forrá-sává vált.
|
