Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Zsó naplója


PcKiller [64063 AL], gazdája Zsó
2008-04-23

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64063
2008-04-23

Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.

Láttam, hogy az emberek folyton a szabadságra hivatkoznak, holott ezen alapvető joguk mellett, annál inkább rabszolgái szüleik vágyainak, egy olyan házastársnak, akinek annak idején megígérték, hogy "holtomiglan-holtodiglan" kitartanak mellette, az üzlet mérlegének, a rendszernek, félbemaradt projekteknek, szerelmeknek, akiknek nem tudták azt mondani, hogy "nem" vagy, hogy "elég", a hétvégéknek, amelyeken kötelező együtt ebédelniük olyan emberekkel, akikhez semmi kedvük. Rabszolgái a luxusnak, a luxus látszatának és a luxus látszatának látszatának. Rabszolgái egy olyan életnek, amit nem ők választottak maguknak, csak elhatározták, hogy végigcsinálják - mert valaki meggyőzte őket, hogy így lesz a legjobb. És így telnek teljesen egyforma napjaik és éjszakáik, és számukra a kaland csak egy szó valami könyvben és csak egy kép a tévében, ami mindig be van kapcsolva.

Az életünket totális zűrzavar övezi, de van egy pillanat, amikor ez csak egy múló állapotnak tűnik:
Amikor 2 kéz találkozik, s összesímulnak, az ujjak szenvedélyesen összefonódnak. Ekkor megszűnik a káosz, s a világot tökéletes csönd fedi. Eztán a kezek elszakadnak egymástól, s soha többé nem találják már egymást. A csönd megtörik, s a szomorúság, mint az éj leple, ránk borul. Ez a Szerelem...

Örűlt vagyok tudom én hát így nöttem fel,
Tele furcsa gondolattal és egy bolond fejjel álmodok minden éjjel,
Dehát ilyenné lettem, behunyom a szemem és máris ott termetsz mellettem!
Nyugodtan fekszeL, felém nézel, végre látlak,
Elvarázsolsz, elbűvölsz, ezért imádlak!
Hallom a szívverésed, hallom a lélegzeted,
Látom a szemedben a fényeket, nem lesz több ég veled.

Ami számít a bizalom, a felelőség, vállalni döntésünk terheit egy életen át és méltó lenni hozzájuk, és nem bántani senkit, ezt szorozd meg a végtellennel és helyezd az örökkévalóságba. A szerelem szenvedély, megszállottság, ami nélkül nem tudsz élni, olyat találj akit örülten szeretsz és az viszonozza! Ne az eszedre,a szívedre hallgas,mert az most nem dörömböl. A csoda az: ha rátalálunk arra akit igazán szeretünk, arra az egyetlen dologra ami mindennél többet jelent nekünk e világon, és hogy megtartsuk, harcolunk érte, kockáztatunk, mindent mögé helyezünk, a jövönket az életünket, mindent, mindent. Megesik hogy néha nem tiszta eszközökkel harcolunk de ez valójában nem számít, mert a szívünk mélyén tudjuk, hogy megérte! Nem a tervek tesznek naggyá minket, hanem ami bennünk van, az tesz minket óriássá.
Az igaz szerelem, ritka ajándék, ha megkapjuk soha nem engedhetjük el.




Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat