Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64063
|
2008-03-18
"Még senkit sem szerettem ennyire...
Vagy ez is csak a képzeletemben játszó gondolatok egyike?
Ha lefekszem este, csak Rád gondolok,
Éjszakánként csak Rólad álmodom.
Minden éjjel itt vagy velem,
De reggelre nem marad, csak az üres végtelen.
Érzem, ahogy ajkad végigsimítja szám,
S kezed simogat akár egy törékeny porcelánt.
Tekinteted végigpásztáz arcomon,
Testemen érzem a kintről érkező gyenge fuvallatot...
A függönyön át bekukucskál a sápadt Hold,
S én halkan dúdolok egy bús dallamot.
Nem tudom nélküled elképzelni az életem,
De Te minden éjjel eltűnsz oly hirtelen.
Nekem Te vagy az édes éjféli kísértet,
S a szívem éjszakánként visszavár Téged!"
Talán a szívem most túl merész
s félek, hogy minden szó kevés
ha Hozzád én szólni vágyom
ahogy a világot Benned látom
így lettél Te a reggeli gondolat
elűzve gondokat
dél előtt fent az égen nap
hangod nélkül így lett a csend
s karod a béke fészke, hol megpihent
sokat kergetett szívem
miről oly gyakran hiszem
csak azért doboghat újra
hogy végre megtanulja
Te vagy az étel íze a számban
mikor szellő érintésére vágytam
voltál Te harmat az én forró testemen
vadrózsaillat elhagyott falusi kerteken
s így lett haragod felhő, majd nyári zivatar
vágyad égő éhség, mi csak engem akar
s tőlem távol jártál, könny csordult helyedre
kezed hiánya álmatlan fátyolt cipelt szememre
voltál Te árnyék otthonom falán,
vigasz, ha bajban kiáltott fel a szám
s csillapító, hűvös víz csókod bőrömön,
fájó szabadság és szűkös börtönöm
teában méz, édes bor és finom dió,
Te vagy az, kihez érkezni s szólni jó,
s ahogy a világot én benned szeretem
Te így lettél bennem igaz, élő szerelem.
A szavak zavarban vannak, szemérmesen,
hallgatnak, keresik a titkot, félszegen,
hogyan is mondhatnák el az emlékeket,
ehhez kevés a betű és kevés az ékezet.
Csak a gondolatok azok, amelyek képesek,
leírni, ami igézőn, gyönyörűen, fényesen,
átszövik perceim, óráim, napjaim, életem,
legszebb pillanataim, amit adsz, kedvesem.
A vers, mely írása közben tollam megremeg,
csak egy apró, de boldog, töredéke lehet,
amit érzek, a múzsa csókjai oly kedvesek,
újra érzem ízét, ha lehunyom a szemem.
|
