Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64063
|
2008-03-17
"Olyan vagy nekem,
mint egy hajdan volt fuvallat,
akit látni se láttam,
érezni se éreztem,
talán csak az árnyéka az,
amit megszerettem.
Szellő, akit azóta is
mindenhol keresek,
akiről elhittem,
elhitettem magammal,
hogy a sajátom,
hogy engem simogat,
ha elmegy,
csak azért, hogy visszatérjen.
Hozzám.
Szellő, akit a szeretetem
tisztító viharrá ébreszt.
Aztán kezdődik minden elölről,
Ha egy bokor rezzen, hiszem,
Hogy általad, hogy intsz nekem,
itt vagyok, megjöttem,
fáradt vagyok, fázom,
szükségem van rád.
Takarj be!"
Néha úgy érzem
itt vagy velem,
Ha távol lennél,
így nem szerethetnélek.
Hogy csak
ki kell nyújtanom a kezem,
máris megérintelek.
Hogy ami közénk áll,
a tér és idő,
az is csak azért,
hogy szokjuk a közelséget,
nehogy a szavaink,
a büszkék,
a védekezők,
a hideg,
Illemhez szokottak,
eljátsszák,
hogy idegenek,
és elrontsanak mindent,
eltávolítva egymástól,
egymásba kapaszkodó,
szerelmes lelkeinket.
|
