|
Birku naplója
epresmilkacsoki [199558 AL], gazdája Birku
Első hó
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/199558
|
Első hó
Érzem, még most sem olvadt fel az első hó
Nem múlik bennünk soha el
Csak másképp kell és máshogy jó az első tánc
Mi összefűz, mint egy ránk öntött lánc
Érzem, még most sem olvadt fel az első hó
Nem múlik bennünk soha el
Csak másképp kell és máshogy jó
Így suhant át éveken az első szerelem
Egy tegnap ízű új napon visszanézve lásd
Hogy változott-e bármi csak a világ, semmi más
S ez már újabb kép, nem is volt túl régen
A felhők közt az ég nem is látható
Volt pár zűrös nap, nem áll köztünk mégsem
Egy rég megbánt szó
...Titokban hinni és remélni.:) Látni az út végén ahogy áll, és csak rám vár. Köszönni, puszit adni neki, és együtt indulni tovább. Újra érezni csodás zöld szemeinek sugárzó pillantását. Újra ott állni a régi padnál a dombon, ott ahol megszeretett. Beszélni régi időkről. Magamon érezni karjait, ahogy magához ölel, ahogy fogja a kezemet és ahogy mosolyog. Úgy csókolni mintha évezredek óta szomjaztam volna. Éerzni a bőrét, haját, érintéseit. Minden pillanatban vágyni rá. Tudni hogy neki is fájt, hogy neki is rossz volt. Titokban belekezdeni egy új, másik kapcsolatba. Ami nem olyan mint régen, mégis ettől izgalmas. Ettől varázslatos. Rejtegetni az érzéseket mindenki előtt, csak azért hogy aztán kettesben megint egymáséi lehessünk. Szeretni bolondulásig. Kitudja meddig tarthat egy ilyen lehetetlen állapot. Meddig lehet ezt csinálni? Nem tudok és nem is akarok előre gondolkodni. Élvezni akarom csak azt a pár órát, napot, hetet, hónapot amit vele tölthetek. Tudom nem teljesen az enyém, mégis lényének egy része már hozzám tartozik. Ma már azt is tudom hogy nem az fáj ha az ember szerelmes és nem viszonozzák. Az kínoz meg igazán hogyha szeretsz valakit annak akarva-akaratlanul is odaadod a szívedet és annak minden titkát és fáj hogy ő cserébe semmit sem ad. Neked pedig ott van a tested de hiányzik belőle a legfontosabb része. És ez a hiány, üresség teszi borzalmassá az életedet. Hogy valami ami dobogva éltet már nincs veled. Ezt pedig semmi nem pótolja. Ez is olyan mint a kirakó. Nem teljes a kép ha hiányzik egy darabja. Ilyen az ember is. Esendő, halandó csupán a szíve nélkül. Igaz hogy évekig lehet szív nélkül élni de ugyan mi értelme van? Hisz mennyivel jobb ha valaki viszont szeret és ő is odaadja a szívét neked. Az csak azért nem fáj mert benned is van "valami". Egyszerűen csak kicserélitek. Talán ez az oka annak hogy akik szeretik egymást tudják a másik titkait. Szerintem. És ha meglátod őt, a te szíveddel, eszedbe jut hogy benned nincsen semmi. Csak sóvárogva várod hogy visszakaphasd, de ez lehetetlen. A szívednek mindig kell hogy legyen gazdája. Nem kóborolhata világban egymaga mert akkor elpusztulna. És mi ennek a lényege? Az hogy hiába született veled, hiába dobog jobban ha félsz, hiába nőtt fel veled együtt, sosem lehetsz szíved ura. Nem birtokolhatod. Azthiszem.
|
Problémás tartalom jelzése
|
