Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/199558
|
álomutazók
Az álom de szép volt. A végső kimerültség határán vagyok. Már szinte teljesen kiégtem. Félek már nem tudok úgy érezni mint régen, félek hogy soha többé nem leszek boldog, és félek magától a félelemtől. Annyira tehetetlennek érzem magamat. Egyfolytában csak sírnék és sírnék. Már megint mit követtem el? Látványosan kerül, rám se néz. Nem válaszol. De miért nem? Most tényleg semmi rosszatt nem tettem. Talán már útban vagyok. Felesleg csak, semmi több. Elfogadom ha így van, de azt is tudnom kell. Meglehet, a hiba bennem van. Mert máig nem tudtam elfelejteni amit tett/tettek. Neki megbocsájtottam, de feledni nem tudom. Ugyanúgy sírok miatta mint 1 éve ilyenkor és minden csak ismétli önmagát. Akkor régen olyan sebet kaptam ami nem gyógyulhat be mert szívek őrzik, nem szavak. Most sem tudom feldolgozni, de mégis akarom őt. Félek, máris talált másik helyet ahol otthonra lelt de olyan érzést mint amit én adhatok neki, olyat más nem tud. Ez biztos. Hát minden tavasz csak a bánatot hozza? Ám nekem mindegy már milyen évszak van, nekem ugyanolyan szép vagy.Két szótlan árny,ki partra száll, jött hogy folytassa régi harcát. Mögöttük holt évmilliók, őrzik
küzdelmük régi titkát.Az egyik bajt hoz és pusztít,
a másik új reményt ad, meggyógyít.Nyújtsd a kezed, félek, hogy két világ közt elveszítlek majd,úgy ölelj, hogy érezd, az álmod itt bent új virágot hajt!Nyújtsd a kezed, félek, hogy két világ közt elveszítlek én, légy velem és érezd, egy pillanat most több az életnél!
Két utazó, rossz és a jó jár a végtelen évek útján.Rég tudják ők, egyik sem győz,ám e harc örök végzetük már.Az egyik háborúkat szít,a másik elfeledtet minden kínt. Pont mint Te és én. Most csak halkan súgom neked, hogy miért jó nekem, s hogy miért maradj velem.Szívedben őrzöl engem rég,bárhol vagy, szíved engem véd,így most már mindenem tiéd,amíg csak élek.
Nem kell, hogy bármi jót ígérj,nem kell már rég, hogy értem élj,már úgyis mindenem tiéd,amíg csak élek.Ébreszt pár szó,már régen mindent hallok,
De el nem árulnám e furcsa éjszakán,álmodom így hát tovább mert másképp úgysem hallhatnám mert nem mondanád.Szívedben őrzöl engem rég s ha egyszer távolban jársz,miért félnél? A szívem, míg él, tiéd.
Herceg, értem én, szíved ismernem,éreznem, őriznem kell míg él: bennem él, enyém. Szívedben őrzöl engem rég hát úgy ölelj, amíg csak élek! Légy velem, amíg kérem!
|
