Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/199558
|
losecontrol
Az első volt a rácsodálkozás. Ámulattal nézted Őt mint látomást, Szívedből jött minden vallomás, Tökéletesnek hitted Őt, mint annyi mást.
Másodszorra Te választottad Őt. Terveztél harmóniát szép jövőt. Érthető volt az elhatározás, Hitted azt, hogy rajtad áll a változás.
Harmadszor már úgy fogadtad Őt Mint vén hajós a változó időt, Mint ki végül sziklás partot ér Szelíd révbe jutni már nem remél.
Valamiért nincsen ihlet. Bármi történhet azt nincs kedvem leirni mert nem jut eszembe semmi mélyreható gondolat. Akkor meg mi értelme van az egésznek, nem? Most leginkább ahhoz lenne kedvem hogy királylányosat játszak. Beburkolni magamat egy rózsaszín jóillatú édes burokba ahol mosolyoghatok mindenkire és örülhetek annak hogy rám is mosolyognak. De vajon tényleg mosolyognak? Tényleg úgy örülnek ahogy én? Érzik a fátyolfelhőm illatát? Ők is rózsaszínnek látják ugyanúgy ahogyan én? Megeshet hogy nem így van. Az is lehet hogy csak én látok mindent szebbenek és én is csak azért mert falat, ez esetben fátlyat emelek magam és a valóság közé. És azok akiket mosolyogni látok lehet sírva könyörögnek hogy átengedjem őket a fátylamon. Azt gondolják itt jobb lehet? Szebb élet vár rájuk? Miért is hihetnék ezt? Végülis senki se mondta hogy a rózsaszín ködön túl valami szebb van. Csak engem látnak nevetni és integetni de azon véletlenül se gondolkodnak el hogy én hogyan kerültem oda. És azon se hogy én hiába látok mindent szebbnek ha egyszer minden külsőség rossz és fekete. Óriási álomvilágban élek csupán és remélem hogyha eltakarom az arcomat akkor nem látják majd a könnyeimet. A könnyeket amiket sokszor én magam sem látok, csak érzem ahogyan végigfolyik rajtam és cseppenként hull a kőre és nagyot koppan ahogyan minden bánatom cseppenként földet ér. Majd felszívódik a földbe, elpárolog és újra a levegőbe jut amit ismét belélegzünk. Viccesnek tűnhet ez a körforgás, de valljuk be létezik. Akkor is ha futunk előle. Miért is menekülnénk? ne kövesd a példámat, ne rejtőzz el. Nézz szembe ha gondok jönnek, és rázd meg magad! Ne akarj álomvilágban élni ott ahol nincsenek álmok. Munkálkodj inkább ott ahol még lehet épitkezni! Magadban. Nagyon sokmindenre van szüksége az embernek ahhoz jobb legyen. De ezt csak magunkban épithetjük fel. Ha néha hibázunk is, kicsit vagy nagyot, álljunk talpra és rántsuk meg azt a rózsaszín függönyt, ne csábuljunk el illatának mert könnyen megtéveszthet. Inkább próbáld meg az igazi élette kicsit befesteni rózsaszínüre. Először is tanulj meg szeretni. Azt gondolnád, dehülye mit kell ezen tanulni..Igen is kell. Ne azt várd hogy téged szeressenek, hogy ajándékokkal halmoizzanak el, hogy minden nap a fejedhez vágják: óó én annyira szeretlek, te vagy nekem a legjobb..blabla.
Aki szeret, úgysem mondja, vagy csak halkan. Pont annyira hogy egyedül te hallhasd. Hogy azt érezd, szükség van rád. Nekünk, lányoknak hát mégiscsak elégnek bizonyulnak az élet legegyszerübb dolgai. A férfiak. Bármennyire is bántanak, szeretnek, összetörnek, égig emelnek, azért mégis csak ott rángatják azt a bizonyos függönyt. S elöbb-utobb le is rántják. Jó vagy rossz értelemben. De tudnod kell hogy létezik egy másik világ. Ahol nem minden jóillatú, ahol nem minden fényes, nem mosolyognak rád mindig, de akkor is csak itt szerethetnek. Mert itt minden igazi. Az igazi persze nem feltétlenül jó, de kell. És ha úgy érzed hogy fáj, akkor a biztonság kedvéért tarts magadnál egy szinesceruzát, mert lássuk be, kell azért azaz álomvilág.;)
|
