|
Birku naplója
epresmilkacsoki [199558 AL], gazdája Birku
álmok tavaszán
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/199558
|
álmok tavaszán
Tegnap sokmindenkiben megszakadt valami örökre. Utolsó útjára még elkisérhettük őt, de mostmár egyedül megy tovább azon az úton, amin tényleg nem követheti már senki. Borzalmas volt, de csak nekünk. Hiszen Dani biztosan ott ült valamelyik fa tovében és mosolygva nézte azt a rengeteg embert aki érte ment ki. Vigyázni fog ránk onnan fentről ahol már nincs hatalma a gonosznak. Mi pedig porladunk itt lent tovább és a jó terjesztésének elkeseredett próbálkozásaival tovább pusztitjuk a világot.
Nem akarok tuskónak tűnni. A tegnapi nap számomra tartogatott szépet is. Kicsit rossznak is éreztem magamat emiatt hogy egy ilyen napon képes vagyok magamra gondolni. De nem így akartam, csakhát így alakult. Ugyanolyan kislányos izgalommal vártam őt mint a legelején. De ez érthető azt hiszem. Számomra a világon ő a legédesebb a legellenálhatatlanabb. És hogy tudunk beszélgetni, hülyülni nah hát ez nekem rengeteget jelent. És alig tudom kivárni a következő alkalmat hogy újra lássam, hogy megint velem legyen. Nem tudom mikor jön el aza nap de remélem nem kell sokat várnom. Őnző vagyok lehet, de csak magamnak akarom. Persze ez lehetetlen. Tudom hogy másfele is kacsintgatni fog, hogy keresni fogja az igazit. De abban is bízom hogy ha így is van, akkor is visszatér hozzám. Mert miért is ne?! Vicces nem? Az hogy elmentünk tegnap vásárolni, és azon poénkodott hogy olyanok vagyunk mint egy házaspár és kérdezte hogy van-e otthon tej..:D Elképesztő mennyire az ujja köré tud csavarni, mennyire eltud varázsolni. Sokszor észre sem veszem magamat, csak bámulom a szemeit és azon tűnödöm vajon miért van ez így, mi célja van a sorsnak velünk? Mi taszít minket egymás karjaiba, miért jó ez így? És aztán rájövök hogy nem tudom de már nem is érdekel. Én míg élek, míg tudok érezni addig szeretni fogom őt és amig ő akarja ezt be is bizonyitom neki. Lehet furcsa de elhiszed talán hogy érted szótlan, néma a szám.A sorsunk viharán,Te követtél s én álmodtam az irányt,S minden ami fájt,Egy mosoly mélyén megnyugvást talált.A napsugár, csak hull még Ránk.És messze száll ma minden bánat.Az álmok tavaszán,Én megtaláltalak, és nem engedlek el, ezután.
Mert ma már tudom mi van abban a kis dobozban.<3
|
Problémás tartalom jelzése
|
