Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/166485
|
Csak egy kis élménybeszámoló
Tegnap volt egy hete az a jó kis biciklitúra a Fehér tói nemzeti parkba vagy hol, a sok madárral náddal meg mindennel, amibe a legjobb az volt, ahogy odáig eljutottunk, meert hogy azt a délutánt míg élek nem felejtem el, az biztos xD. szóvaltehát...ühümm... volna egy kis meswélnivalóm a számotokra, ha már voltatok olyan kedvesek, hogy idefáradtatok :DDne kérdezd hogy ez a hülye fogalmazás most mi, mer nemtudom mi jött rám.
Nah szval a múlt hét keddi kirándulás kezdődött azzal, hogy Niki kitalálta, hogy kísérjük haza, mert bár biciklitúrára megyünk, azért az ő biciklije otthon van és ráadásul a hátsó kereke lyukas. Ez volt negyed kettőkor. Namármost hozzáteszem, hogy fél kettőkor kellett találkozni a suli előtt as biosz tanárnővel, akio az ergészet szervezte. Nah persze mi hülyék, Betti meg én, hát persze, hogy elmentünk Nikivel, mert Niki nekünk azt mondta, megbeszélte a tanárral, hogy később utánuk megyünk egy rövidebb úton és majd találkozunk. Hát kiderült, hogy mégse beszélte meg. No jó, ez idáig rendbe is volna, de aztán kiderült, hogy még pumpája sincs otthon, a bicikli mkereke meg lapos. Jó, hátg akkor csöngessdünk ber az utcába az összes ismerőshöz, van-e autópumpája(mert hát ráadásul az kell a Niki biciklijéhez). Oké, körbecsöngettünk, senkinek nincs, akinek meg esetleg lenne, az meg nincs otthon. Háromnegyed kettpő. kÉSÉS. Erre eszembe jut, hogy a szomszédba a Balázs bácsinak lehet hogy van, elmentünk a Balázs bácsihoz. Hát, "csöngettünk" (vagy inkább megütögettük azt a jó kis kolompot, ami erre a célra szolgál XDXDXD), szegény Balázs bácsinak legalább negyed órát raboltuk az idejét, mire kiderül, hogy ő se tud segíteni. Na jó, hát akkor gyerünk a műszaki vagy milyen boltba, na ott tudtak segíteni végre. Niki biciklije fölpumpálva. Két óra öt perc. Nos, igen, tényleg azt reméltük, hogy még valahol a faluba sikerül utolérni a többieket. DE NEM. Niki állítólag tudja az utat, szóval tuti, hogy megtaláljuk. Aztán kiderült, hogy nem, egyáltalán nem tudja. A főutcán bicikliztünk végig, auztán jónapot. Ennyi. Hát de mázlink volt, hogy arra jött a Bandika, aki egyébként nagyon idegesítő egy mkiscsákó, de most kifejezetten sokat segített, hogy hát a Bandika a nemzeti park felé vezető úton lakik, kint a francba. Nos szval bandika elvitt minket valameddig. Hosszú földutak, meg minden, azzala csudijónagyonszuper biciklimmel meg valami nagyon jó volt még ott biciklizni. Kábé másfél-két kilóméter. Úgy nagyjából. Okéoké, menjünk, mostmár csak meglessz.
- Basszuskulcs, ezt nemhiszemel, a rohattéletbe!!!8niki ordibál.
- Niki, ugyed neeem??
- Ugye deeee!
- Mi történt?
- Leesett a láncom... O_o. ppfffff... hát azt hittem, ott bolondulok meg, kimegyek az isten háta mögé, erre ennek a szerencsétlennek szétmegy a biciklije. Aztán - hállaajóégnek - eszembe jutott,. hogy hát nekem Jenny megtanította, hogy kell fölrakni a láncot, szval az menni fopg. ééésss valamilyen csod
álatos módon... SIKERÜLT!!!
Oké, gyerünk tovább, már majdnem ott vagyunk, erre bandika közli, hogy ő mostmár a másik irányba megy hazafelé, mi meg menjünk el:
-menjetek egyenesen, aztán jobbra... vagy nemtomm... - szval bandika igen megnyugtató két mondata után sorsunkra hagyott min kett, mi meg hát nem tudtunk mi8t ncsinálni, halklgattunk rá. Oké, ott már nagyon gyanús volt a dolog, hogy kiértünk az 5-ös országúthoz. De niki kitalálta, hopgy kérdezzük meg az "útszéli boltba", h merre is kéne menni. Jó, ezt a feladat is rám maradt, mire a kedves emberke útbaigazított, hogy hát az útnál jobbra, aztán meglátunk egy faházat, az lesz az. Hát jó, akkor gyerünk. Oké, besétálunk a kert kapuján, már láttunk a fenyőfák alatt egy csomó biciklit, hát mondom, biztos akkor itt van a csapat. Erre nézzük a bicikliket, basxzki, senkinek nincsa ilyen biciklije. Aztán Betti:
- Lányok sztem menjünk hazaa tuti h vmit nagyon elnéztünk ez nerm lehet az!
Nik,i melléállt:
_ jah télleg menjünk, mer vmit nagyíon elcsesztünk.
jahhaaj, hát ezt nemhiszemel, kirtángatnak ide a semmi közepére, aztán meg menjünk haza. Nah nehogymááár!!! Nikivel kezdtem el ordibálni, meert tudtam, hogy ez az egyetlen, amivel meg tudom győzni.
- bazdmegniki mosmár ha miattad késtem le az egészet, akkor mosmár ne akarjál ezek után hazamenni!!!
de hát menjünk haza. Hát én nem voltam hajlandó, mondtgam, hogy ne, de nem lehetett őket meggyőzni. mondom nekik, oké, gyerünk, csak előtte nézzük meg, mivan a házba, mer mostmár ha idáig eljöttem, tudni akarom!!!
Hátsó ajtó. zárva. Gyerünk az első ajtóhoz, nyitva. Fölrohanunk a lépcsőn, és csodák csodája, biosz tanárnőnk jön velünk szembe, mögötte az egész csapat!!! Győőőzeleeeemmm!! XDXDDXD
hát tanárnő egy kicsit ki volt akadva, de azért i9nkább meglepődött, hogy: lányok, ti egész idáig egyedül jöttetek el ide? OO
én meg örültem, hogy sikerült, és hogy ergyetlen egyszer az életbe nerkem lett igazam hááá!! háháhhháááhhh
áááááhháááhhh!!!
nah szval ez egy nagggyyoonnnnagyonnnagyyyoooon jóh délután voölt !! jah igemn a madarak megf a tó szépek voltak stb.
pppffff ahogy ezt végig olvasom, nagyon parasztosan hangzik XD de nem vagyok az!!!!!!!!!!!! mielőtt bárki is megjegyzéseket tenne... én ezt így írtam le, mert sztem ez úgy megy a történethez... XD
nosh háth akkor csőávázz, köszöntem:laú
(11.23.)
hát ez tényleg nagyon parasztosan hangzott...
(dec.22.)
|
