Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/222064
|
2024-12-24
A Sivatag Szeme
A hold halovány fénye táncolt a végtelen homoktengeren, amely az éjszakában élő és lélegző szörnyeteggé vált. A dűnék mozdulatlan hullámai között a homokszemek, akár milliónyi apró penge, készen álltak rá, hogy felfalják azt, aki átkelni merészkedik rajtuk.
A teve, Balsors, magányos volt, de nem közönséges. Bundája szinte fekete volt, mintha az éjszaka egy darabját viselte volna magán. Szemei mélybarnák voltak, mégis olyan fénylőek, akár a csillagok rejtőznének bennük. Balsors a Vándorok szelleme volt, egy mítosz, amelyet a falusiak egymásnak meséltek a tábortüzek mellett. Azt mondták, Balsors megérzi a gonoszt, és elhozza a pusztulást annak, aki megpróbálja megszelídíteni.
Ezen az éjszakán a teve lassan lépdelt a sivatagon, de a léptei alatt a homok reszketett, mintha tudta volna, hogy valami szent és profán között jár. Balsors hátán egy öreg utazó ült, arcát mély ráncok barázdálták, szemében viszont még ott égett az ifjúság nyughatatlan tüze. A férfi, egy beduin, egy elveszett templomot keresett, amelyről azt beszélték, hogy a homok alatt lapul, őrizve az istenek fegyverét - egy tőrt, amely nem csupán öl, hanem a lelket is kitépi áldozatából.
Ahogy az éjszaka egyre sűrűbbé vált, Balsors megtorpant. Fejét az ég felé emelte, és mély, nyugtalanító hangot adott ki, mintha a sivatag szívéből jött volna a hívás. A beduin megmarkolta a teve kantárját, de Balsors nem mozdult.
„Mit érzel, barátom?” – suttogta a férfi, de a teve szeme most sárgán izzott, mintha valami más, valami ősibb tekintene vissza rá.
A homok alól halk zúgás tört fel, mintha a föld gyomrában valami éledezne. A beduin rájött, hogy túl közel jár a templomhoz – vagy talán ahhoz, amit az emberek templomnak hittek.
Balsors ekkor megmozdult, de nem előre, hanem hátra. Az öreg férfi eleresztette a kantárt, és épp időben ugrott le a hátáról, ahogy a homok megrepedt, és egy csontból és fémekből összerakott szörnyeteg tört elő a mélyből.
A lénynek nem volt arca, csak egy lyuk, amelyből sikolyok szabadultak fel. A beduin hátrált, de a teve ott maradt, és tekintetével farkasszemet nézett a teremtménnyel. A sivatag csendje eltűnt, helyét egy olyan hang vette át, amely egyszerre volt ima és átok.
A szörny megállt, mintha felismerte volna a tevében azt, amit a beduin még nem értett meg: Balsors nem egyszerű állat volt. Balsors a kapuőr, a határ a valóság és a lidérces világ között.
Egy utolsó pillantás a beduinra – mintha a teve szeme ezt mondta volna: "Többet tudsz meg, mint amit kívántál." A következő pillanatban Balsors és a szörny egyszerre tűntek el a homokban, magukkal rántva a földre omló éjszaka súlyos titkát.
A beduin ott maradt, egyedül, a hold halvány fényében, és soha többé nem talált vissza a faluba. De a homok néha Balsors patáinak nyomait hagyta maga után, mintha emlékeztetni akarná a világot arra, hogy nem minden, ami sivatag, néma.
|
