Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/206779
|
Olvass és sírj! 3.
Érezted valaha, hogy elsötétül a világ,
Érezted valaha, hogy semmi sem a régi már?
Érezted valaha, hogy kiállnál egy hatalmas sziklára,
S akkor érezted, hogy leugranál, zuhannál a másvilágra?
Érezted valaha, hogy elájulsz csak úgy,
S akkor lepereg előtted a múlt?
Érezted valaha, hogy nagyon magányos vagy,
S akkor megfáradt tested az ágyadba zuhan?
Érezted valaha, hogy akkor ott maradnál,
Behunynád a szemed és szépeket álmodnál?
Érezted valaha, hogy álmod lényege a másvilág volt,
Hogy ott ébredsz s eddigi életed csak egy homályos folt?
Érezted valaha, hogy a mennybe vagy, s onnan nézed a múltad,
S most mosolyogsz azon, amin akkor a könnyeid hulltak..?
Érezted valaha, hogy a tengernél állsz,
S otthoni életedre a legkevésbé vágysz?
Érezted valaha, hogy némán magadba gondolkodsz?
S érezted valaha, hogy egész életeden csak mosolyogsz?
Érezted valaha, hogy egész életed egy hazugság,
S hogy az igazság nagyon messze jár?
Érezted valaha, hogy mindenki elfordult tőled,
S te már rég nem tűnsz olyan menőnek?
Érezted, akkor hogy felvennél egy szilánkot,
S a jövődet többet már nem várod?!
Érezted valaha, hogy kint állsz a teraszon,
S feletted fényesen ragyognak a csillagok?
Érezted valaha, hogy elvesztetted valamelyik rokonod,
S most ő is köztük ragyog?
Érezted valaha, hogy valaki nagyon szeret,
De sajnos ő nem lehet ott veled?
Érezted valaha, hogy előre már nem tudsz lépni,
S csak egy esélyed maradt hogy megpróbálj élni?
---------------------------------------------
Nem hiszem el, hogy megint átvert,
Vajon még mennyi fájdalmat rejt?
Ennyire vak vagyok, hogy hagyom,
Nem tudtam, hogy megteszi-e vajon...
Annyira ostobának érzem magam,
Valahol máshol jár az agyam,
Nem vettem észre, megint mit tesz,
De ennek innentől vége lesz...
A szemem előtt van más fiúval,
Mindenki előtt megaláz, megcsal...
És őt szeretem?
Kétlem...
Nem fogja velem ezt tenni újra,
Innentől elválik kettőnk útja,
Nem akarom többet látni, hallani,
Csak megvetésemet iránta bevallani...
Lángol a düh bennem, de nincs mit tenni,
Csak látni akarom végre elmenni...
Nem tehetek róla, de szenvedését kívánom,
Miatta mennyi kínt kell még kiállnom?
Bár ne ismerném soha többé,
Emléke bár válna köddé,
Ne tudnám ki ő, nem ismerném,
De akkor talán újra megszeretném.
S elkövetném a hibát, hogy hittem neki,
De a kísértésnek nem lehet engedni...
Nem teszi meg mégegyszer mert nem hagyom,
Nem engedem, hogy megint cserben hagyjon...
Szerettem (?) most mégis gyűlölöm,
De ebben lelem leginkább örömöm...
Utolsó versek, amiből megtudhatjátok, hogy mit éreztem akkor, amikor az exem elhagyott. Ezentúl...
|
