Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/206779
|
Elhagyott...búcsú...
remélem tudja az illető h neki szól...bár nem hinném h valamikoris megnézi a naplómat...ha ezt elolvassa valaki, vagy esetleg Te is, akkor hallgassatok olyan zenét, amire tudtok sírni... nem akarok rosszkedvet, szomorúságot vinni az életetekbe, de ha elhagyott a kedvesed, akkor olvasd el ezt és sírj... én már átéltem...
Volt egy nagyon gyönyörű pár. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! Igen… de örökké semmi sem tarthat, a lány útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a fiú zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától; "Miért?" – Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól. Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a fiú az óta is a lány miatt zokog. Egy lány miatt ki most másra mosolyog, s másnak küldözget vidám csókot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe egyszer sem? Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok, akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik, a síró kisfiú már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az ki eltávozott! A temetőben, egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul, a sírban egy fiú nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már! A lány éppen kihívóan mosolygott egy barna fiú szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt, egy fiú szerelméről és haláláról szólt! A lány könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy fiút szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a lány bánatosan, fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: "SZERETLEK." A lány ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. "Bocsáss meg nekem."
----------------------------------------------
Búcsúlevél tőlem-neked
Amikor még nem vettelek el, édesanyukád vigyázott rád, de most már hozzám tartozol, és most nekem kell vigyáznom rád. Mióta nem itt élsz velem, már élni sincs kedvem. Az életemnek nincs értelme. Én most elmegyek messzire, és amikor te ott állsz a koporsóm mellett, én a csillagok közül figyelni foglak és onnan vigyázok majd rád. Ha majd megkérdezed miért tettem, én már néma leszek. Ha élnék, akkor is azt mondanám: "Mert nagyon-nagyon szeretlek". Amikor elmentél egy világ omlott össze bennem, és az óta szenvedés az életem. Mikor letesznek a sírba, te majd könnyes szemekkel kérdezed:" Miért hagytál el?" de én nem felelek már. Veled nagyon boldog voltam, de nélküled élni nem tudtam. Majd amikor a koszorút rám helyezed, meg fogod tudni ki voltam és mit jelentettem neked. Semmit-semmit csak az egész életedet.
|
