|
AnRy naplója
AnRy [206779 AL], gazdája AnRy
Emlék...
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/206779
|
Emlék...
Borús az ég, s zuhog az eső
Mezítláb állsz a virágos mezőn
Hideg van és ruhád is vizes
Kitárt karokkal állsz, hogy az eső minden cseppjét érezd
Nem érdekel, hogy remegsz
Gondolataidban elmerengsz
Egyedül vagy csak te magad
Csak a szél mesél
Aztán egy meleg kéz hátadhoz ér
Tested felvillanyozza ez az érzés
Óvatosan megfordulsz
S egy angyal gyönyörű testét nézed
Kezét nyújtja feléd, melytől te megijedsz
De tüzes tekintete felébreszt
Mégis meg fogod kezét, s ő magához húz
Szorosan átölel, s érzed jó nagyon
Megrázza szárnyát és elrepít az álmokba
Nem akarsz felébredni félsz, hogy nem látod őt soha
Szemedből könnycsepp csordul ki mostoha
Féltőn átkarol gyengéden, megcsókol puha ajka
Tudod jól hogy csak álom, mégis oly valós alakja
Gyorsan telik az idő s halványodik képe
Virágot ad hogy örökké szívedben éljen emléke
Hamar eljött a reggel és elszállt az álom
Két kezedben tartod a virágot
S mosolyogva csókold meg szirmát
Hideg fuvallat érkezik ablakod felől
Mely arcod lágyan megsimogatja
Aztán újra felrémlik az édes álom
Ismét megjelenik alakja, és te boldogan rohansz karjaiba
Magához szorít és elrepít a fellegekbe, nem enged el
Füledbe súgja: Örökké szeretlek s nem feledlek soha!
----------------------------------------------
Emlékek pillanatok fényképek
Mit nézek és látok csak hangokat hallok
A szivárvány szárnyán egy bálvány egy bárány
A neved márvány melletted egy hableány
Az érzés, mint a vérzés szívembe szúrja a kést
Könnyes szemek miért pont te itt egy újabb kérdés
Egy újabb lépés a fényben, a mennyben, a térben
Szemi dallama nyugodj békében
Elfeledett gondolatok élőlények tárgyak
Egykor ártatlanul életednek részeivé váltak
Aztán magasztos ítélet vonja meg a lélek beteg
Mert a hiányérzet felülkerekedik rajtad lehet
De a képzelőerő áthidal, enged a múltba
Mire felébredsz, látod ez a régi idők útja
Egyszerű érzelmek mégis falak mögé zárva
Minden körülményben tekintettel kell lennünk egymásra
Gördül, de megáll talán 1 homokszem a gépezetben
De él, és élni fog megy tovább az égben
A gőzös, a síneket építjük az asztalon
Felépül a makett-város, de valami mégis áll a vakvágányon
Valami üres valami végtelen valami hiányzik de nagyon
Az agyonbeszélt mondatok kérdezem, gondolkozom és hagyom
Megszűnt véget ért valahol kihalt lett minden
Elment egy jó barát de nem hagyott el minket nem
Kitárta kapuját a végtelenség völgye
Mert több fényre volt szüksége egy újabb ifjú tölgynek
A márciusi szellő helyett vihar zúzta ágait
S kioltotta az álmainak is utolsó lángjait
18 levele még csak avart se képezett
18 levele még a légynek sem vétkezett
De lehullott, mint zengésük szívünkben andalog
Még élünk bennünk szól Szemi a dallamod.
-----------------------------------
Nyugodj békében barátom....
|
Problémás tartalom jelzése
|
