Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

DISCONNECT naplója


Chucky [3822 AL], gazdája DISCONNECT
Deja Vu-mint érzés

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/3822
Deja Vu-mint érzés

Freud és Lacan fejtegetéseibõl ismeretes az a vélekedés, hogy a trauma nem egy aktuális történés hatásaként alakul ki, hanem úgy, hogy a pillanatnyi sorstörténet hív elõ olyan korábbi élményt, amely a jelen szövegkörnyezet hatására traumatizálódik. A traumatikus érték tehát a jelen horizontjából aktiválódik, utólagosan rendelõdik hozzá egy múltbéli epizódhoz. Ez a retrospektív hatás a traumatikus pontot mindenképpen kitüntetett szerepbe, egyfajta eredet-pozícióba helyezi, és így válik értelmezhetõvé az egyéni sorstörténet olyan láncolatként, amelyben utólagos visszacsatolások, "rácsodálkozások" jelölik ki a múlt alapvetõ vonatkozási pontjait.
A szimuláció mûködése a társadalmi interakciók területén elsõsorban nem úgy nyilvánul meg, hogy megpróbál "valóságos" referenciális értékek nélkül építkezni, hanem sokkal inkább abban, hogy kísérletet tesz mindenfajta eredet, eredetszerû minõség eltörlésére. Ahogy Baudrillard is állítja, a szimuláció legfõbb célkitûzése, hogy felszámoljon mindenféle "eredet-élményt", számûzzön minden eredetit a fölösleg logikájára épülõ fogyasztói társadalomban, a hiperrealitás terében, ahol a valóság olyanként definiálódik, mint aminek lehetséges végtelen számú tökéletes másolatát létrehozni.

A déja vu és az idõparadoxon:
Slavoj Zizek a trauma retrospektivitását a pszichikai mûködésekre és az elfojtásra jellemzõ idõparadoxonként írja le. Az elfojtott élmény mint kiváltott okozat valójában megelõzi az okot, a jelenben lejátszódó történést, amely az elfojtásból elõhívja a traumatizálódó eseményt. Ez a pszichoanalitikus "back to the future", vissza a jövõbe idõparadoxon. A probléma megvilágíthatja számunkra a déja vu talányos szerkezetét is, ahol ugyancsak idõsíkok egymáshoz kapcsolódásáról van szó. Mi adja annak a pillanatnak a kivételezettségét, amikor déja vu élményünk van? A trauma mintájára feltehetjük a kérdést, vajon nem az aktuális idõpillanat, a jelen történések konstellációja aktivál-e egy olyan elfojtás alatt lévõ, hasonló élményt, amely nem emelkedik egészen a tudatos modalitás szintjére (ezért marad talányos), de mindenképpen hangsúlyos, kitüntetett értéket rendel a jelenbeli pillanathoz.
Mindezekbõl az is következik, hogy a tudatos modalitás cenzúrázó folyamatinak egyik fõ célja tulajdonképpen az kell, hogy legyen, hogy az ilyesfajta visszacsatolódások, déja vu-szerû reaktiválódások traumatizáló hatását megelõzze, lehetetlenné tegye. Felléphetnek következésképpen a szubjektum pszichoszomatikus szerkezetében olyan élmények, melyeket egyfajta déja vu mûködésként értelmezhetünk: az elsõdleges folyamatok tartományába, a primér motilitás szemiotikus modalitásába, a tudattalan elfojtások dimenziójába kapcsolja vissza a szubjektumot egy történés, egy jelölõlánc, egy hangsor, amely a szimbolikus modalitásban játszódik le.A fogyasztói társadalom szimulációs berendezkedésének tehát minden eredet és eredeti felszámolásának érdekében legfõképpen arra kell törekednie, hogy az ilyesfajta déja vu -élményeket, a jelenbõl "eredetiként", teljesként, elvesztettként, tehát traumaként megélt emlékekbe való visszacsatolódásokat megakadályozza. A szimulákrum a pszichoanalitikus déja vu ellentettje.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat