Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

DISCONNECT naplója


Chucky [3822 AL], gazdája DISCONNECT
Temetésem Temetése

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/3822
Temetésem Temetése

Fekete öltöny,ing,nyakkendő...minden mely szükséges egy búcsúhoz,mely lassan elkezdődik s befejeződik.
Sokszor lejátszódott,voltak próbák és megannyi elméleti vizsga,de az igazira nem lehet felkészülni...
Ott igazán magamat kell majd adnom.
Könnyek hullnak,mosolyok fakadnak,kiben jóérzés,kiben fájdalom vándorol.De bennem csak a sivár végtelen,a megérinthetetlen,rideg eszméletlenség lesz jelen.Várom hogy milyen lesz,hisz akkor fog kiderülni kik is azok akik jelentettek valamit.

...Lassan hullnak alá a fagyos hópelyhek,másodpercek alatt válnak semmivé a könnycseppek tengerében.vártam hogy eljöjj,átölelj és búcsúcsókot adjon az éjfél mely elragadott erről a színpadról.
A színház levett a műsoráról,mások lettek a szereplők,bennük bízom,hogy feltétlen megjelennek végső jelenetemnél melyet teljes erőbedobással eljátszok a nagyérdemű közönségnek.
Reszket a lábam,elcsuklik hangom...meglátlak...szólni akarok,de hang nem hagyja el a torkomat.
Bánt hogy utoljára nem mondhatom,hogy Ki is vagy Nekem valójában,hogy nem mondhatom kislányomnak, vigyázz Anyára...fájdalmas percek míg tekinteted ég arcomon,várva hogy felriadok...de Te csak vársz s vársz...
Múlnak a percek...a Pap regéli a verset,melyet élve véstem,eme napnak emlékére...
Nem a Te károdra,hanem az én búcsúmra zengnek a sorok ,lassan rám teszik a fedelet melyet szegekkel pecsételnek...minden koppanásra elszökik egy könnycsepped...összerándulsz,az ájulás fájdalma szorongat...a percek ezer évnek tűnnek,lassan összeállnak benned az emlékek,fotók s a sok sok szép pillanatok melyek bearanyozták napjainkat...elmúlt...szívem szívedben megpihent,hazatérhetett a gyermek ki végig szenvedett...
koszorú,fátyol,gyertya...minden kellék megvan.
Vége a versnek,útnak indulok.
Erős kezek markolják koporsóm oldalát,visznek utolsó utamra,a szomorú fűzfák alatt...
Léptek hangja zavarja balladám ütemét,a zene mely kísér szívszorító,hisz szavaimat mondja el és érzéseimet adja át...hogy mit érzek,már mindegy...hogy mit éreztem,már mindegy.Én fekszem,ti kísértek,ez a nem mindegy...
Ha szólhatnék az utolsó szó jogán akkor annyit mondanék,hogy Várlak Odaát.
Reszkető tested,zokogó lelked nem hallja dübörgésemet,ki akarok jönni,hogy válladon találjak menedéket...
A csigák csikorgása,testem süllyedése eléri méltó lakhelyét eme termőföldben...
Nincs elmúlás csak felejtés...nincs felejtés csak fájdalmas emlékek...kopott,poros fénykép őriz bennünket,hogy egyszer egymás karjaiba voltunk láncolva...a lánc lehullott,elindultam az úton,de ne félj...könnycseppekkel jelzem merre megyek,mert tudom hogy úgyis utánam jössz...nemsokára!
Nemsokára megvalósul minden álmom...Valóban egymásé lehetünk ÖRÖKRE!!!




Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat