Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/50483
|
Ez vicc :)
Test- Statisztika
Az ételnek 7 másodpercre van szüksége ahhoz hogy a szájból a gyomorba érjen.
Egyetlen hajszál tud akár 3 kg-ot is tartani.
Egy férfi pénisze háromszor akkora mint a hüvelykujja.
Az emberi csípőcsont stabilabb mint a beton.
A nők szíve gyorsabban ver mint a férfiaké.
A lábon cca. 1 billió baktérium található.
A nők dupla annyit pislognak mint a férfiak.
Az átlag ember bőre kétszer olyan súlyos mint az agya.
A testnek 300 izomhoz van szüksége ahhoz is hogy lazán álljon.
A nők most vannak készen az olvasással.
A férfiak még mindig azzal vannak elfoglalva, hogy összehasonlítsák a hüvelykujjukat a .....
:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
Dolgozók esti iskolájában:
-Van házi?
-Van. Tölthetek?
Miből áll a legújabb magyar zenekar?
1 Gordonka 10 millió Bőgő
Csodálom azokat, akik meg akarják ismerni a világegyetemet, holott épp elég nehéz eligazodni a kínai negyedben is.
*Önéletrajz*
Egy nagy szocialista vállalatnak voltam az igazgatója. A reggeli kávémat egy szexi titkárnő készítette, munkába fekete kocsival jártam.
Egyszer utánam jöttek, hogy adományozhatna a cégem 10-ezer forintot az egyik Központi Bizottsági tag temetésére. Azt mondtam, hogy ennyi pénzért eltemetem az egész Központi Bizottságot! Ettől kezdve egy kis vállalatnak lettem az igazgatója...
Napi kávémat egy idősebb titkárnő készítette, munkába egy kissé rozoga vállalati autóval jártam.
Egyszer szememre vetették, hogy nem voltam az utolsó pártgyűlésen. Mondtam nekik, hogy ha azt tudtam volna, hogy ez az utolsó biztosan elmentem volna rá, még transzparenset is vittem volna!
Ekkortól kezdve mesterként dolgoztam.
Munkába saját autómon jártam, magam főztem meg a kávémat. A falon ott lógott Kádár és Lollobrigida képe. Egyszer azt mondták nekem, hogy miért nem tüntetem el a falról azt a kurvát.
Leakasztottam hát Kádár képét. Ezidőtől árokásó munkásként dolgoztam.
Munkába kerékpáron mentem, kávét termoszban hordtam magammal. Egyszer, amint éppen árkot ástam, jöttek utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat, mert erre felé jön a szovjet küldöttség. Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a kerékpár le van lakatolva és tolvajlás ellen is biztosítva van... ...ettől kezdve munkanélküli lettem...
. hosszú évekig munkanélküli voltam, mígnem jött a rendszerváltás...
Rehabilitáltattam magam. Manapság politizálok. Kávémat most már szexi titkárnő készíti, munkába személyi sofőröm visz Audin. Befogom a szám és ha kell, szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam és a költségtérítésem emelkedik ......
-----------------------------------------------
Akik 82'előtt születtek....
"Akik 1982 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi
mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!
Gondolj csak bele, 1982 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy
könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak
hát rá külön szót.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki.
Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben
játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört
valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.
Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.
(- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)
Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból
készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan
nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról,
műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és
nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis
itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld,
amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott,
nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek.
Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk.
Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség.
Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok
értetlenül mosolyognak. "
:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
Egy kisfiú kérdezi a bátyjától:
- Mondd, miért pont villanyszerelőnek tanulsz? Mit csinál egy villanyszerelő?
- Mindenféle elektromossággal kapcsolatos problémát meg tud oldani. - feleli az idősebb.
- És mik azok az elektromos problémák?
- Hát minden, ami kalapáccsal nem javítható.
A férj hazaér a munkából és a három gyermekét pizsamában találja a kertben,
a sárban hemperegve játszanak, körülöttük üres kekszes dobozok, chipszes
zacsik, üdítős dobozok mindenhol szanaszét.
A feleség autójának az ajtaja tárva nyitva, csakúgy mint a kert bejárata, a kutyának nyoma sincs. Amikor belép a házba még nagyobb rendetlenség fogadja. Egy csillár
leszakadva törötten hever a földön, a szőnyeg a falhoz gyűrve. A nappaliban a tv teljes hangerővel üvölt és mindenhol szanaszéjjel ruhadarabok és játékok hevernek. A konyhában a mosogató dugig edényekkel, az asztalon és a tűzhelyen ételmaradékok, a hűtő ajtaja tárva nyitva, a kutyakaja szétszórva a földön, egy törött
pohár az asztal alatt, kis kupac homok az ajtó mögött.. Egyből rohan fel a lépcsőn (átgázolva a további játékokon,ruhadarabokon és egyéb akadályokon)
aggódva keresi a feleségét, attól tartva, hogy valami baja esett.
A hálószoba felé vezető úton észreveszi, hogy a
fürdőszoba ajtaja alatt ömlik ki a víz a folyósóra, bent csuromvíz minden, a WC papír legöngyölítve, borotvahab és fogkrém a tükörre kenve...
Most már rohan a hálószobába felkészülve a legrosszabbra.
És a feleségét ott találja az ágyban...édesen összekucorodva, egy könyvvel a kezében, aki észrevéve, hogy megjött, felnéz és mosolyogva megkérdi tőle:
- Szia drágám, hogy telt a napod?
A férj dühösen nézi:
- De mi a fene történt ma itt?
A feleség ártatlanul:
- Tudod mindennap, amikor hazajössz a munkából, meg szoktad kérdezni hogy mi a f..szt csinálok egész nap?
Férj még dühösebben:
- Persze,... ÉS?
Ekkor a feleség édesen rámosolyog:
- HÁT MA NEM CSINÁLTAM SEMMIT!!!!
:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
Egy szőke bombázó bemegy a kaszinóba, leül a rulett asztalhoz.
Az első tét elveszítése után kissé nyugtalan lesz, de azért megteszi a másodikat is és azt is elveszíti. Mielőtt megtenné a harmadikat, hangosan fohászkodni kezd:
- Ó Istenem, tudom, hogy csak akkor van szerencsém, ha meztelen vagyok!
Ledobja minden ruháját, és ott áll anyaszült meztelenül az asztalnál, a rulett megáll, a szőke vidáman felkiált:
- Köszönöm Istenem, tudtam, hogy csak meztelenül lesz szerencsém! - felkapja a ruháit és a pénzt, és sietve távozik a kaszinóból.
Kérdi egyik krupié a másiktól:
- Te láttad, hogy melyik szám volt a nyerő?
Mire a másik:
- Én azt hittem, te megnézted!
Tanulság:
Nem minden szőke nő buta, de minden férfi egyforma.
|
