Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/50483
|
A bosszú visszaüt
Talán nem is bosszút állni, hanem bosszút tervezni az igazán édes. Hosszú hetek fantáziái kecsegtetnek egyetlen nagy, beteljesült, végső örömmel, de az idő és a józan ész ideális esetben képes elaltatni ezeket a vágyakat, és praktikusabbakra cserélni. A helyreállított önbecsülésnél és az egyenes gerincnél jobb bosszú máig nincsen.
Áskálódik ellenünk a tehetségtelen, de a főnöknél éppen jól fekvő kolléganő? Rajtakaptuk a párunkat, hogy egy másikkal flörtöl, netalán az addig velünk gyűrt ágyneműben fekszik az idegen? Elvették az ovis kisgyerekünktől a körteformát? Vagy talán még máig bennünk él, hogy mi voltunk az áldozata valamely hasonló óvodás csínynek? Mit teszünk ilyenkor? Bosszút forralunk, mélyről jövő, engesztelhetetlen gyűlölet által hajtott revans öröme vezérel, ezerszer át- és átgondolt forgatókönyvünk van a kárörömre, holott a bosszú "hétköznapi" jelzője épp a kicsinyes - vagyis amire készülünk, az alsó hangon is méltatlan hozzánk. Vagy mégsem? A bosszú hajtóereje a tehetetlenség - becsaptak, átvertek, hülyét csináltak belőlünk, de plénum előtt még sincs esélyünk megvédeni az igazunkat, a mundér becsületét. Mert ha fény derülne az esetre, csak mi jöhetünk ki belőle rosszul. Mit tagadjuk: friss sérelmek idején még a saját szégyenünket is képesek lennénk meghatványozni, a más kárán megkapaszkodni mindennél fontosabbnak tűnik. Egy ideig.
Csak igazságot akarunk szolgáltatni
Szánalmas - mondanák ránk, és bár titkon igazat adunk a szóbeszédnek, hiszen valóban megalázó, ahogy elbántak velünk, a sértettség mégsem hagyja nyugodni a megsebzett egót. Eszköz híján nincs más a kezünkben, mint a nettó bosszú - és még ha kezdetben túlértékeljük is a majdan érzett kárörömöt, a másik nyomorán tort ülni szent kötelességünk lesz. Az igazság egyáltalán nem odaát van, éppen hogy velünk, mégis kénytelenek vagyunk alantas eszközökhöz folyamodni. Nincs a teremtésben vesztes, csak én, mondjuk Bánkkal, de a túlélés érdekében véget vetünk a sebeink nyalogatásának, és tervet forralunk. Álságos, szemét, aljas tervet, ami sárba tiporhatja a méltóságunkat, de legalább a másikét is. Csábít a végeredmény, hiszen végre bevihetünk egy igazán kemény övönalulit annak, aki hetek (hónapok, akár évek) óta oka és forrása minden bajunknak, nyűgünknek, origója minden sikertelenségünknek és kudarcunknak.
Hagyján, hogy Hollywood szinte állandó toposza a bosszú, és az igazságszolgáltató hős szentségét az anyatejjel szívják magukba, de a gyerekkori olvasmányemlékeink klasszikus figurái is sokszor épp a bosszú által mennek mennybe, és állítják helyre a világrendet. A tény persze, hogy haszna is van ennek a folyamatnak, nem kétséges. Kicsit távolabbról közelítve: Polcz Alaine is hangsúlyozta a gyászban a gyászmunka fontosságát, és való igaz, a minket ért sérelmeket csak úgy tudjuk feldolgozni, ha foglalkozunk az üggyel. Hagyni magunkban fortyogni a sebzettséget felér egy beutalóval az onkológiára. Minden stresszkezelő tréning első leckéje, hogy meg kell küzdeni a bögyünket nyomó problémával, ki kell beszélni, ki kell húzni a régóta a köröm alatt éktelenkedő tüskét, hiszen jobb, ha mi ragadunk csipeszt, mintha a genny löki ki az oda nem valót. Elhagyott szeretők milliói, kövér és szemüveges iskolás gyerekek ezrei, örökségen egy életre összevesző testvérek százai tudnának mesélni arról, hogy a bosszú hány és hány tevékeny órát adott a szenvedő félnek azzal, ahogyan elképzelte, miként áll nemes bosszút élete megnyomorítóján, szakmai/magánéleti/sportbéli/stb. karrierje legfőbb gátján.
Visszanyert önbecsülés: a bosszúk bosszúja
Csakhogy míg milliméterpapírral és logarléccel lelki szemeink előtt azon dolgozunk, mikén fogunk kiszúrni sorsunk mészárosán, valahogy elfeledkezünk a lényegről - saját magunkról. Amíg ugyanis bosszút forralunk, a történet középpontjában a legkevésbé sem mi vagyunk, hanem a gyűlölt másik, azaz: nem magunknak akarunk jót, hanem a másiknak rosszat - igazi, klasszikus csapdahelyzet ez. És igaz ugyan, hogy orgazmikus gyönyör töltheti el a bosszú által hajtott sértettet, ha régóta forralt terve végre megvalósul, de amint révbe ér, egész addig hajszolt célja megszűnik létezni, gondosan megtervezett cselekedetei hirtelen értelmüket veszítik - az egész projekt a beteljesedéssel együtt semmivé válik. Vagy ami még rosszabb: az édes gyönyör ízét hamarosan átveszi a kiégettség érzése. "Mihelyt a gyengeség érzése megszűnik, a bosszúvágy is elmúlik" - mondja George Orwell, aki minden bizonnyal tudott egyet s mást e témában. És a diadal lassan helyet cserél a frusztrációval, az önsajnálat - szintén gazdag üzemanyaga a bosszúnak - helyébe már-már a sajnálat lép, és kiderül, hogy bár adtunk egyet vélt vagy valós igazságérzetünknek, a méltóságunk talán sokkal nagyobb csorbát szenvedett, mint annak előtte. A "beteljesült" bosszú sajnos nem teszi meg nem történtté a sérelmeket - és mi még mindig a nullán állunk.
Romantikus regények és maffiasztorik motivációja lehet persze a vendetta, de ezt talán hagyjuk meg a fikció játékának. Kard által vész, ki kardot ragad, hogy egy újabb klasszikussal éljünk, és akkor még csak futólag sem érintettük a bosszú erőszakosabb formáit - nem véletlen, hogy a családon belüli erőszak témája szinte minden társadalomban tabutéma még ma is. Nem állítjuk, hogy minden sérelmet le kell nyelni, és elismerjük, hogy a kődobásra sem mindig a kenyér tűnik a legjobb válasznak, de egy biztos: a bosszút szomjúhozni (ismét egy beszédes szókapcsolat) a legtöbbször olyan teher, amelytől a legjobb minél hamarabb megszabadulni. Hosszasan magunkkal cipelni nehéz és fáradtságos, és egyáltalán nem biztos, hogy fellélegzünk, amikor eldobtuk. Magunk újjáépítése nyilván nehezebb feladat, de a helyrebillentett önbecsülésnél "méltóbb" bosszú máig nem létezik. A legnehezebb feladat tehát világosan látni: mi is a célunk? Ha ezt pontosítani tudjuk, és a kör közepén mi magunk állunk (legyünk bár kisemmizett testvérek vagy megcsalt feleségek), új forgatókönyv kezd íródni. A miénk.
http://www.noilapozo.hu/20100324/bosszu-kovetkezmenye?from=iwiw&type=rovat
|
