Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/144289
|
2006-02-11
Ács Mari szőke volt,
ruhája barna volt,
azt mondják bolond maradt,
hogy nála sokkal jobban csinálom én,
és azt is, hogy kár, hogy bennemaradt.
Ács Mari bennemaradt,
bolond lett két év alatt,
láttam egy villamoson,
mit mondjak, megijedtem, hogy milyen,
jó, hogy már nem közéjük tartozom.
Mondják, hogy okos vagyok,
nézzem, hogy hova jutott,
nézzem, hogy hova jutott,
mind, aki bennemaradt a régiben,
akik meg nem bocsátanak.
Kik semmit sem felednek,
és nem bocsátanak meg,
végül egy villamoson
rámijesztenek s én elfordulok:
bennemaradtak a régiben.
Én tudom, hogy felejteni kell
a régi iskolákat,
a tanári tébolydákat,
az összes tévhitet,
mit belénkverni mert
százezer vén bolond,
kit tönkretett a gond,
kiknek most megbocsátani kell,
érteni apánk-anyánkat,
jól bezárt tébolydákat,
amikre rámegy az,
ki szerint csak panasz,
egyetlenegy panasz,
egy végsö bolond grimasz,
végsö vigyor vagyunk, mi más!
Ács Mari hitte velem,
hogy nekünk nincs másmilyen,
hogy nekünk nincs csak ilyen,
csak ilyen példasértett életünk,
és bennemaradt.
Váltott színü időben,
hasadt szilánktükörben,
látom, mi velünk történt,
csak meg ne sértödjek, mint Ács Mari,
félek, hogy bennemaradok.
Ács Mari bolond, halott,
legvégsö villamosok
szétviszik, őrült, menjen,
nincs miért szégyenkeznem,
de mégis el szeretném,
de mégis el szeretném,
most mégis el szeretném,
mielőtt még elmenne,
a helyettem őrületbe,
abba a kérlelhetetlenbe,
utoljára el szeretném
búcsúztatni őt,
én, az okos.
(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
|
