Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/144289
|
Álomajándék
Á l o m a j á n d é k
Éji égi utak hívnak,
hulló fátylak omlanak,
hárfa húrja pendül újra,
s éjjel is ragyog a nap,
hold alattam, nyár fölöttem,
sziromágyon ébredek,
lopakodó lepkeszárnyként
takar be a két kezed...
(Szabolcsi Erzsébet)
A r a n y f e l h ő
Arany felhő az égen,
Hova száll, hova száll?
Fekszem az esti réten,
A fűvön, a setéten,
Hallgat a táj.
Arany felhő az égen
Tova száll, tova száll,
Egy szív az esti réten,
A fűvön, a setéten,
Hallgatva fáj.
(Tóth Árpád)
A u g u s z t u s
Mint szépasszony, ki arra ébred,
hogy arcán megkopott a báj -
szeme fakó, az ajka sápadt -
olyan e nyárutói táj.
A szeme sír, de ő dacol még,
próbálja kendőzni magát,
a szél kajánul szertehordja
száradó sarjúk illatát.
Az ég kékje didergőn tiszta
de itt lent már minden fakul
nem lángol úgy a gladiólus,
a fákról sárga pille hull.
De még itt van, még küzd, csatázik,
övé a kert, határ, a rét -
utolsó, legszebb mosolygását
könnyelműn tékozolja szét
(G.Ferenczy Hanna)
A szivárvány h í d j a
Milyen egyszerű lenne, ha hozzád
öreg fahíd vezetne, alatta mély folyó
nyelné torkába dobott leveleim,
át mennék rajta, korhadt pillérein,
nem húzna vissza félelem a bajtól.
Lenne bár tenger, végtelen óceán,
köztem és legszebb álmaim között,
csak pihe az, mit arrébb fúj a szél,
s a gondolat, hogy vársz, majd elkísér
a mélybehúzó fellegek fölött.
Milyen egyszerű lenne, de azt a hidat
nem építi ember, mi hozzád vinne,
szürke hétköznapok évtizedes kínja,
felette az ünnep szivárvány hídja…
egyszer talán ránk tekint az Isten.
(Erdei Éva)
|
