Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/144289
|
Gámentzy Eduárd II.
Tavasz n é l k ü l e d
Friss hajnali ébredés,
Puha szellőrezdülés,
Virágillat, madár ének,
-Téged köszönt,… téged éltet!
Minden hangja érted szól!
-Azért hallod… valahol?
Hozhatok n e k e d
Hervadó virágok helyett,
Hozhatok neked színeket!
Kéket az égről,
Aranyló sárgát,
Legyen belőle
Takaród, párnád!
Ezüstöt csillogó
Forrás vizéből,
Hozhatok neked
Feketét, mélyről.
Nem olyan gyászos
Elszomorítót,
Csak olyan elfedő
Menedékadót.
Hozhatok neked
Hófehér márványt,
Legyen a tükröd!
Hozok szivárványt!
Kifeszítem föléd
Nem sírhatsz már soha!
Hozhatok neked!…
-Csak tudnám, hogy hova
V á l a s z o l j ! /Anyámnak/
Visszaírom magam a világba.
Te is tedd le most a gondokat!
Nem lát senki...-Ne félj!- Csak a lámpa
Rajzol körénk sötét árnyakat.
Visszaírlak téged is most mellém,
-Varázstoll ez! - Mindent megtehet!
Írok neked mosolyt... száz virágot,
Írok mindent, amit csak lehet!
-Miért nem hiszed!? - Meg tudom csinálni!
Régen más volt... nem volt ilyen toll!
De most itt van! -Látod? -A kezemben!
-Nem akarod?-... Kérlek... válaszolj!
Ahogyan r é g e n
Aludni kéne
Ahogyan régen.
Lehajtott fejjel,
Anyám ölében.
Kelni a Nappal,
Vidám tavasszal.
Szállni fecskékkel, darazsakkal.
Gurulni domboldalról völgybe,
Pörögni, forogni körbe-körbe.
-Utána újra!
Még egyszer,..százszor!
Nyakláncot fonni
Fűből, virágból.
-Elvinni neki!
Hazatalálni!
-Minden ölelést meghálálni!
V a n esélyem !
Máglyát rakott a hajnal fenn az égen,
S a halványuló csillagok alatt,
Az éjszaka úgy elhamvadt, elégett,
Mint faparázs, ha széltől lángra kap.
És én is, ahogy hazafelé mentem,
Magamra vettem fényét, melegét,
Mert tudtam, akkor ott abban a percben,
Van esélyem újjászületni még!
|
