|
I. naplója
Osonka [144289 AL], gazdája I.
Távoli üdvözlet
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/144289
|
Távoli üdvözlet
Aki elment az elment, mondták gyerekkoromban az öregek.
S ez nem egészen így van.
Láttam, hogy asszonyok keltek útra a hajnalban, vasalt, széles szoknyákban,
magassarkú, bársonyfekete cipőkben
és néhány férfi is átlépte küszöbünket, valamennyien ébren voltunk,
a búcsúzó még egyszer felénkfordult,
szeliden intett s hátán a batyuval elindult a nap felé,
ami a határszéli fák koronájában üldögélt.
Aki elment az elment, mondta az anyám, sohse keseregjetek a kósza lélek után.
Aki elment az elment, mondtam én is, de ugyanekkor mélységesen éreztem,
aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.
Emlékszem rá: az előbb még ott énekelt az öreg szalmaszéken és a szék itt maradt.
Emlékszem rá: melyik tányérból kanalazta ki a levesét
és a tányér itt maradt.
Emlékszem rá: ahogy az eresz alatt bóbiskolt, pipázott,
köhögésével fölébresztette az alvó kutyát, kiköpött a földre, ekkor hangyák jöttek elő valahonnan
és az eresz itt maradt, az álmos kutya s a falánk hangyák is ittmaradtak.
A búcsúzó menyecske ránevetett az apámra:
és az apám itt maradt.
A búcsúzó legény ránevetett az anyámra:
és az anyám itt maradt.
Aki szeretett engem az megcirógatta az arcom:
és én itt maradtam.
Aki elment az elment, mondták gyerekkoromban az öregek.
S ez egyáltalában nem igy van.
Sokan elmentek már tőlem, de senki sem tudott igazán a faképnél hagyni.
Úgy állok itt, mint akinek senkije nincsen
és van egy kosaram, amiben mindenki benne van.
(Kassák Lajos)
|
Problémás tartalom jelzése
|
