Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/144289
|
Gámentzy Eduárd V.
Aki e l t ű n i k
Ki magának nem hagyott
Semmit se magából,
Már nem is áll másból:
Cipőből... kabátból...!
-Még árnyéka sincsen!-
Keze néhány vízcsepp
Az ajtókilincsen.
Szeme harmatfelhő,
Felszárítja a nap!
Lelke félénk madár
Kihűlt szíve alatt...
Szavai csak tüskék,
-Ne is hallgasd végig!-
Nézem a tükörben.
-El is tűnt már félig...
H a n g u l a t
Mikor csak magam,
… És senki más…
Kizárt világ, tűnő varázs.
Valami furcsa hangulat,
Hangtalan léptek,
Tehervonat, az állomás,
Koszos padok.
Megfoghatatlan dallamok.
Egy láthatatlan zenekar,
Hangol a ködben,
Engem akar!
Gitáros kellene nekik,
-Játszanál velünk? – kérdezik.
-Én már nem!… Én már nem tudok!
Ujjaim acélsodronyok,
Gitárom visszaadtam rég,
A fának, amiből metszették.
-Most megyek! Adjatok utat!
Nem vagyok, csak egy mozdulat,
A tovatűnő éjszakán.
-Pipacs a töltés oldalán.
E g y pillanat
Most minden egy kicsit megáll,
Most nem mozdul a láthatár,
Még van időd, hogy észrevedd!
-Még láthatod!… Még nézheted!
A szél titokban megpihen,
Fülembe súg… Én elhiszem
És megsimítom szárnyait,
Mint szív a lélek álmait…
A mozdulatlan ég alatt,
A mozdulat egy pillanat
Múlva újra visszatér,
Már rügy fakad, már minden él!
A tölgyfa lombja megremeg,
Mint álmából a kisgyerek
Úgy ébred fel a nagyvilág!
-Csak én aludnék… még tovább!
Én s a j n á l t a m
Az éjjel végre megszülte a hajnalt,
Narancsvörösben játszó gyermekét.
És könnyezett, mert úgy szerette volna
Ringatni csendben,… átölelni még!
Én sajnáltam, mert elértek a könnyek!
Hullottak rám, áztatták mindenem.
És itt maradtak emlékeztetőül,
-Sötétlő foltjai, a szívemen!
|
