Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/144289
|
Gámentzy Eduárd
V a l a m i t mondanék
Valamit mondanék halkan,
Belesúgnám Isten fülébe!
Úgy, hogy más senki ne hallja,
És ő is csak épphogy megértse.
Mondanám szelíden, lágyan,
Ahogy a búzamezők dőlnek.
Ahogy a kalász suttogja
Háláját az éltető földnek.
Hát én is úgy… lehajtott fejjel,
Mint sötét fenyvesek virága,
- Vágyom a fényre - a szóra!
S akkor, már nem éltem hiába.
E m l é k s z e l ?
-Emlékszel?
Függönyök mögé zártuk a napot.
Nem akartuk,
Bántott a fénye.
Másnapos ingeink gyűrődéseit,
Takartuk puha éjsötétbe.
Gyufával gyújtottam holdvilágot,
Sápadtat, szelídet, álmodót.
És bejött akkor a Göncölszekér
A szobába, s én csak álltam ott
Mozdulatlan csodálattal.
Mert tudtam, hogyha mozdulok,
Ha eloltom azt a cigarettát,-
-Kialszanak a csillagok.
Hazudni s z é p e t
-Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!
És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
-Csak igazat ne!...Az fájna!
Tedd meg!..Csak egyszer, utoljára..
A z t hiszem
Azt hiszem, szeretni kéne,
Csak egyszerűen, úgy ahogy
Hátradőlök itt a széken,
Vagy kinyitom az ablakot.
Olyan tisztán, olyan szépen,
Hogy kimondani sem szabad!
Mint összebújó állatok,
A behavazott fák alatt.
L á t t a m
Láttam, hogyan születik a fény,
Kis lyukakon, parányi réseken,
Szivárgott a sűrű lomb között,
Hogy játszhasson a fák alatt velem.
Váltakozva arany és ezüst,
Folyosók nyíltak minden oldalon.
S jött a végső, gyengéd ölelés,
És összekapaszkodtak szabadon.
Láttam azt is, ahogyan a fák
Elrejtették a megsebzett vadat.
Simogatták vérző lábait,
Míg nyomait elmosta a patak.
Sokat láttam, s hogyha mondanám
Ezerszer,. -. kérlek bocsáss meg nekem!
Jó volt látni, s körülnézni itt!
- Most menjünk!-… Vezess tovább kedvesem!
R e g g e l
Állítsd be este az órát,
Nehogy lekésd az ébredést!
Mikor a Napot kitolják
A remízből, figyeld a csengetést!
Micsoda égi villamos
Jön érted! – Ugye megérte?
Várni rá annyi éven át
A sötétben, félve és remélve.
Ülj ide mellém, itt vagyok!
Látod? Én is korán keltem!
Elloptam minden csillagot,
A Holdat meg csak úgy zsebre tettem.
Neked hozom, hogy ne legyen,
Többé már fénytelen álmod!
Ma reggel én is megteszem!
-Kidobom ezt a szürke kabátot!
|
