Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/144289
|
2007-04-18
Látod, igazából azt se tudom,
Szerelem ez,
ami veled kitölti az életem?
Hiszen úgy féltelek,
mintha lennél a gyerekem ,
úgy nézek fel rád,
mintha az apámra néznék,
a hibáidat anyaként javítgatom,
magamban, magamnak,
az örömömmel,
a bánatommal,
mint valami jó baráthoz,
hozzád szaladok,
a gondolatom is a Tied.
Fáj a távolság,
a közelségedre vágyom,
mint az ikertestvérek vágyják
egymás közelségét.
A keveset,
amennyit belőled éreztem,
a szemed melegét,
a kezed érintését,
a mosolyod kedvességét,
őrzöm,
mint valami szép emléket,
ha nem is a fiók alján
masnival átkötve,
de a lelkem legmélyebb zugában.
Ha az ablakon kinézek,
és azt látom,
ragyogóan süt a Nap,
arra gondolok,
Te mennyire nem szereted a hideget,
ha madárcsicsergést hallok,
arra,
hogy Te is hallhatod,
ha tudom, hogy szereted,
az ételről is Te jutsz eszembe,
ha megállok a folyó partján,
a folyó is rólad mesél,
a moziban a film,
valamiért mindig rád emlékeztet.
Szeretet, szerelem?
Nem tudom, csak azt,
hogy ekkora érzés több
már nem férne el,
se a szívemben,
se az időmben.
|
