Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/144289
|
Mese
Mese a tevéről, akit ottfelejtettek
Azt mondják, hűsős őszi nap volt, amikor megszülettem. Hogy hol voltam odáig, fogalmam sincs. Talán egy tojásban alukáltam. Egyszer csak ott álltam egy monitor nevű dobozban teve alakban. Szemben velem egy fiú ült, és billentyűket nyomogatott. Nevet adott nekem. Egy darabig csak állni tudtam, aztán Gazdám, megtanított leülni, aludni. Napról napra újabb és újabb trükköket tanultunk együtt. Remek mulatság volt. Ő kitalálta, én megcsináltam. Eleinte csak szénát és vizet adott , de később már kaptam kólát meg hamburgert. (Nyam-nyam, de finom). Megtudtam, hogy a tevék fizetőeszköze a datolya, tudok érte supergyorsan újabb kunsztokat tanulni, vagy pl. ajándékot küldeni valakinek. Hát igen, ez is jó a teveségben, hogy itt a tevefarmon sok-sok teve él, vannak köztük, akik haverok lesznek, sőt összeházasodnak. Nekem is lettek barátaim, és ez olyan csodálatos.
Szóval ilyen szép volt az életem. Azért mondom, hogy volt, mert már sajnos minden megváltozott. Gazdám eleinte minden nap benézett hozzám, amikor hazért. Nagyon vártam ezt a pillanatot. Akkor jól bekajáltam, tanultam valami újat, megnéztük, ki írt nekünk levelet, és mi is válaszoltunk, szavazatunkkal biztosítottunk néhányakat a rokonszenvünkről. Irtó jó volt, amikor szuperteve lettem! Akkor olyan dolgokra is képessé váltam, amire addig nem. Például szokingban nyithattam fel a pezsgőspalackot, úgy durranósan. Egy hétköznapi teve csak sívószállal tud pezsgőt inni pohárból.
Most beérném azzal is, ha csak sima, közönséges sivatagi barna teve lennék, akivel rendszeresen törődnek. Mert a gazdám egyre ritkábban jön. Eleinte 1-2 napot, aztán már 1-2 hetet is. A múltkor például ráállított a sílécre és vagy 9 napig egyfolytában száguldoznom kellett a lejtőn. Képzeljétek csak el! Jó, négy lábbal könnyebb, mint kettővel, na de ennyi napon át étlen, szomjan, fáradtan. Aztán egy este végre rámnyitotta a számítógépet. Ó, mennyire megörültem neki! Sokat nem időzött nálam, bedugott a fürdőkádba. Nagyon jól esett a meleg víz, úgy átfagytam és elgémberedtem a sielésbe. De második nap már kiszálltam volna szívesen. 1 hétig ültem a kádba, teljesen szétáztak a patáim, a víz kihűlt. Fáztam, éhes voltam és álmos, és sírtam, hogy miért nem jön már az én gazdám. És végre egyszercsak fényesség lett, és megjött Ő, a táplálék és szeretforrásom! Levelezteztünk egy tevelánnyal, többekre szavaztunk, és ők is ránk, ettem, ittam, és ezalatt szalonnát sütni tanulgattam. Azt kívántam, bárcsak minden így maradna! Aztán repülni küldtek, napokon át, ennyit legfeljebb egy fecske repül Afrikáig. Rettenetesen kitikkadtam. Eleinte örültem, amikor a Gazdám aludni küldött, ám két hétig felém se szagolt. Hát mi vagyok én? Csipkerózsika?
És elmaradtak a barátok, a levelek, hiányzott a társaság. Gazdám engesztelésül csokoládéevéssel kárpótolt, majd lezárta a monitort. Azóta hosszú napok teltek el, várom, hogy újra eszébe jussak. Nem kell több csoki, nem attól édes a teveélet. Én egy olyan teve vagyok, akit mindig ottfelejtenek. Aki ismeri a gazdámat, kérem szóljon neki, hogy nagyon várom őt.
|
