Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/95402
|
2005. augusztus 9.
Július 20. folytatás
Dublin szívében található Írország legrégebbi és legimpozánsabb egyeteme, a Trinity College. Itt tanult valaha Oscar Wilde, Samuel Beckett és Jonathan Swift is. 1592-ben kezdték el a tanítást Erzsébet királynő parancsára - egy korábbi kolostor épületében - azzal a céllal, hogy a katolikus tanokkal szembeszálló, jól képzett írországi protestáns értelmiséget neveljenek benne. 1793-ig be sem léphettek katolikusok az épületbe
Az épület-együttes hatalmas, impozáns. Rengeteg ember az udvarokon, az épületekben. Turisták, látogatók, de láttam a 29 fokos kánikulában kiskosztümben vizsgára készülő diáklányt is. A kollégium minden szegletében érződik az élet, a hagyomány, a patina.
Hosszú sorban várakoznak az emberek, hogy bejussanak az Old Library-ba. Itt látható a Book of Kells több más kódex-szel együtt. Valamennyi itt kiállított könyv több, mint 1000 éves. A könyveket borjúbőrből készült pergamenre írták lúdtollal.
A sor hihetetlen gyorsasággal halad, pár perc múlva már vidám egyetemista magyarázza, hogy mit merre találunk, s máris az első kiállító teremben találjuk magunkat. Alapos magyarázótáblák segítenek, hogy otthonossá váljunk a középkori könyvírásban, megismerjük az alapanyagokat, eszközöket, a természetes alapú festékeket. Bemutatják a motívum és jelképvilágot, a hagyományokat. Falba helyezett apró képernyők magyarázzák el az iniciálék írását, a könyvek kötését, a bőr kikészítését. Hatalmas tárolókban nézhetjük meg a kinagyított miniatúrákat, valamennyit magyarázattal. Így amire a kódexekhez érünk, már azt képzeljük magunkról, hogy akár abban a pillanatban mi is nekikezdhetnénk a másolómunkának.
A könyvek gyönyörűek. Álltam, s bámultam. Nem hittem a szememnek, hogy ennyire szépet, aprót, tüneményeset alkothatott emberi kéz. A mi magyar Gestáink jártak a fejemben, bár a magyarok még javában lovagoltak a pusztában, amikor ezek a könyvek születtek. A híres Book of Kells is látható. Kr. u. 800 körül keletkezett, sok szép kelta motívummal díszítve tolmácsolja az olvasónak a négy evangéliumot. 1661 óta van az egyetem birtokában.
A kódexek megtekintése után felmentünk az emeletre, a Long Room-ba. Ez egy 65 m hosszú, kétemeletes olvasóterem, körülbelül 200 000 kötettel. Döbbenetes. Nemcsak a méreteivel. A hangulata elbűvöl. S hogy lassan visszatérjen a lelkünk a mába, a terem közepén érdekes kiállítás látható. Híres iparművészek készítettek kedvenc könyvüknek egyedi bőrkötést. Modern és lenyűgöző. Szintén itt látható Brian Boru hárfája is, amely az ír nemzeti jelképek között egyenrangú társa a háromlevelű lóherének.
A könyvár előterében üvegfal választ el a restauráló műhelytől. Bárki láthatja, hogyan születnek újjá a tönkrement könyvek. Ottjártunkkor éppen tízóraizott a két restaurátor, vidám kacagásuk hangulatossá tette a szigorú könyvtárat. (http://www.freeweb.hu/mkdsz1/Irorszag/D-Trinity.htm Ezek a képek egy másik útinaplóból származnak, sajnos saját képeim elvesztek)
A Trinity College után a Christ Churchbe indultunk. Ábrándosan ballagtunk a sétálóutcán, amikor egyszerre ott termett egy Leprikon. Igazi, valódi , még a nadrágja is piros volt.
Ezek igen furcsa szerzetei a népes ír mesevilágnak. Az erdőkben élnek, jellegzetes ruhájukról lehet őket megismerni, s akinek sikerül megérinteni őket, netán kezet fogni velük, azt gazdaggá teszik, s kezébe nyomnak egy pénzes zsákot. Az én Leprikonom igen jóképű volt, szélesen mosolygott, s visszamosolyomra abba is beleegyezett, hogy készüljön rólunk egy közös fénykép. Természetesen kézfogás is volt a végén, s pénzeszsák helyet sok szerencsét kívánt. Vidáman érkeztünk a Christ Churchbe.
Eredetileg egy fából készült templom áll itt, melyet Sitric dán király alapított 1038-ban. A normannok lerombolták, s 1172-ben Strong Bow (Erős Íj) elrendelte az újjáépítését. Földi maradványai ma is itt nyugszanak. A legenda szerint a meggyilkolt írek vérével tapasztotta össze az esküvője színhelyének szánt templom köveit. Az írek soha nem is tartották becsben, már a XV. században altemplomában sör és borkereskedések voltak. Csak az 1870-es években építtette újjá egy gazdag italgyáros.
Ma a hatalmas, nagyon szép katedrális altemploma ad helyet egy kincstárnak sok kézirattal, műtárggyal, faragott szarkofággal. Itt is megtaláltuk az elmaradhatatlan vetítővásznat, ahol végignézhettük a katedrális történetét, elmagyarázták a látnivalókat. Szintén ebben a templomban láttam gyerekeknek készített idegenvezető lapot. Rajzokkal, színes pontokkal magyarázza az apróságnak, az ők szintjükön, hogy miért is hozták ide a szüleik. Ismét meglepődöm az írek gyermekközpontúságán. Így a kicsik sem unatkoznak olyan látványosan, ha a szülők múzeumba viszik őket.
|
