|
Ajándék naplója
Napsugar [95402 AL], gazdája Ajándék
Róma-egy kicsit másképp 4.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/95402
|
Róma-egy kicsit másképp 4.
Azért az ókori termákból sem maradtam ki teljesen. Caracalla termáit sikerült megnézni. Hihetetlen méreteivel lenyűgözött. Fénykorában napi többezer ember látogathatta naponta, különböző hőmérsékletű medencéken kívül volt itt sportpálya, pihenőszobák, könyvtár. Manapság Wellness-centrumként emlegetnők. No, azért ezt sem az amerikaiak találták fel. :) Szemmel láthatólag népszerűek voltak az ókori Rómában.
A Vatikáni Múzeum bezárt részlegei ellenére az idén is tartogatott csodákat számomra. Hogy nyitástól zárásig bent lehettem, nem töltve az időt a sorállással, azt egy véletlennek köszönhettem. Rossz sorba álltam be, jóval a nyitás előtt. Valamilyen módon a sor mégis haladt, s csak a bejárathoz érve derült ki, hogy én a szervezett csoportoknál álltam. A kapunál álló őr egyet mosolygott, ránézett bekötött jobb kezemre, majd a kollégának odaszólt, hogy engedjen be a mozgássérültek bejáratán. Így a teljes nyitásidő rendelkezésemre állt a nézelődéshez. Igyekeztem is kihasználni, s csak úgy szívtam magamba az évszázadok alatt felhalmozott szépségeket. A reggeli szerencsém aznap végig elkísért. Ebédidőben értem a Szt. Péter bazilikához, így ott sem kellett sort állnom, sőt a II. János Pál sírjához is lejuthattam az altemplomba. Megilletődötten sétáltam a pápasírok között. Olvasgatva a feliratokat történelmi regények egyik-másik szereplője jutott eszembe. Furcsa érzés volt látni a szarkofágokat. Szépen megbékélten nyugszanak itt, távol az egykori harcoktól, intrikáktól. S szerintem mindenképpen nyugodtabban, mint azok, akik a templomban találtak nyughelyre, üvegkoporsókban. Később a bazilika kincstárát is megnéztem. Furcsa keveréke a műkincseknek. Korakeresztény kereszttől, modern, fából készült szoborig sok minden látható itt. Egy közös vonással: lélegzetelállítóan szépek mind. S ha már aznap a szerencsével kezdtem, továbbra sem hagyott cserben. Pont amikor indulni készültem hazafele, akkor kezdődött a szentmise a Szt. Péter bazilikában. Úgy éreztem, ezt nem hagyhatom ki. Latinul folyt a mise, piciny kórus énekelt, s a bennem hagyott élmény leírására nehezen találok szavakat.
S hogy nehogy túlságosan eltávolodjak a realitástól, a bazilikától hazafele vezető utam a Teréz anya nővérei által működtetett szegénykonyha mellett vezetett el. Épp vacsoraidő következett. Nehéz szívvel néztem a gyülekező hajléktalanok csoportjait, s fájt, hogy némelyikük beszédét meg is értettem. Biztosan nem ezt álmodták, amikor hazájukat elhagyva, jobb jövőt reméltek Olaszországtól. Furcsa felrázás volt nekem az egész napi, műkincsek közötti sétálás után.
|
Problémás tartalom jelzése
|
