Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/95402
|
Róma-egy kicsit másképp 2.
Aprócska szobámba érkezve hamar berendezkedem, s mivel korgó pocakom jelzi, hogy rég volt a bukaresti reggeli, elindulok bevásárolni. Élvezettel ismerkedem egy negyedbeli kis üzlet kínálatával, az ismerős és ismeretlen zöldségekkel, hamar megtalálom kedvencemet, a pesto genovese-t, meg óvatosan elsüllyesztek a kosárban egy halkészítményt. Ez lesz római látogatásom kedvenc étele: szardellapaszta. Fantasztikus ízharmónia, minden benne, amitől finom lehet egy szendvics. Itthonra is vásároltam később, hiszen ezt meg kell ízlelnie az itthonmaradott szeretteimnek is. A halas hűtőpultnál hosszasan bámulok, a kiszolgálónő furcsán néz egy picit. Sejtem, hogy nem szokás arrafele múzeumi kiállításnak tekinteni az eladásra szánt árut. Aztán jön a nagy csalódásom. A pizza, a paradicsomszószok hazájában nem lehet innivaló paradicsomlevet kapni. Keresem a gyümölcsleveknél, a paradicsomszószoknál, sehol nincs. Beletörődtem. Végülis amíg van finom bor, addig talán mégsem halok majd szomjan. S szabadságon vagyok…
No igen. A bor. Valamennyi általam kóstolt bor finom volt, de meglepetten vettem tudomásul, hogy a címkéken csak a bor származási helyét tüntetik fel, a szőlőfajtákat, amiből készültek nem. Először elcsodálkoztam, aztán meg elgondolkodtam, hogy talán igazuk van. A bor azért van, hogy érezzem ízét, zamatát, örüljek illatának, s nem azért, hogy tudálékoskodjak, hogy milyen szőlőfajtákból készül. Amúgy tudnak az olaszok sört is főzni. Egyik megkóstolt sörfajtájuk kimondottan ízlett. S hogy mennyit lendített az elfogultságomon, hogy egy napi séta után elfáradva ittam egy hangulatos irodalmi kávéházban, ezt már utólag nem tudom. Persze egy ilyen patinás kávéházban, mint a Caffé Greco, az ember inkább fedeles csészében érkező kávét kellett volna rendeljen, mignonnal, de az olasz kávékról már van elképzelésem, így maradtam a jó pohár sörnél, amihez a csokornyakkendős, elegáns pincér egy tálkában chipset is hozott. Ha nem szégyelltem volna, felkacagok. Sehogysem illett a 19. századi, irodalmi múzeumnak is beillő, turistalátványosság kávéházhoz a chips. No, azért jó étvággyal elropogtattam.
|
