|
Sirius naplója
Fekete Kutya [132556 AL], gazdája Sirius
Tizenegyedik fejezet
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/132556
|
Tizenegyedik fejezet
Tizenegyedik fejezet
Ibolya lélegzete elállt a félelemtől; de nem csak attól. Kezei pikkelytelenek voltak, lábai is folyamatosan vesztették el a zöld színezetet...vastag pajzs helyett, most csak egy vékony talár védte testét, ami pontosan elég volt ahhoz, hogy a hidegtől mozdulni se tudjon.
Eközben Kabóca barátja mélyen aludt... illetve felébredt. Az egész épületben sötét volt, az orráig se látott. Az egyik gondosan megvetett ágyban feküdt, teljes kényelemben. De valami mocorgott benne: az aggodalom. Miért nincs egy kicsi fény se? MIÉRT VAN ILYEN VAKSÖTÉT??! Kinézett a feje fölött elhelyezkedő ablakon, és a látvány rettegéssel töltötte el...A hold fényét elvesztve, kettétörten "lebegett" valahol közel, talán a légkörben. Vagy nyolcszor akkorának tűnt, mint minden este, és félelmetes volt: Csak pislákolt, valódi fénye nem volt. Hideget árasztott magából, és egyre csak közeledett. Fenyegetően nézett rá hatalmas kráterszemeivel.
Kabóca egy ugrással a gyengélkedő másik ágysoránál termett, és amit látott, még a holdnál is rosszabb volt...A barátai feküdtek ott, teljesen érintetlenül, zölden csillogó bőrrel...megkocogtatta Ibolya fejét, és...kemény volt! Mint a kő!
"-Ibolya, mi történt??? Válaszolj!"-próbált telekinézissel kommunikálni bartájaval, merthogy Kabűca barátja ehhez is értett, csak mindenki előtt titkolja. Csak Dupladurr prof. tud róla, ő volt az egyetlen aki megértette, hogy hatalmas veszélybe kerülne, ha bárki megtudná. És, hogy még véletlenül se "csússzon ki a száján" pálcáját önmagára irányítva törölte a memóriáját.
De Ibolya nem válaszolt. Csak bámult smaragdszemeivel, mint a borostyánba fagyott pillangó. Barátja tekintete hirtelen a mellette álló ágyakon fekvő személyekre siklott. Ők is smaragddá kövülve hevertek, végtelen sorokban. Fekete Kutyát annyira sokkolta a látvány, hogy egyre csak a padlót bámulta, abban keresve vígaszát. De a padlón látott fényjáték megfordulásra kényszerítette.
Szemét a hatalmas jelenségre emelte. Megint a Holdat látta. De most kristályosan csillogott, szinte vonzotta a tekintetet. Még egyszer, utoljára a tulajdon kezére pillantott; az kővé dermedve lógott törzse mellett.
Fekete Kutya nyögve pattant fel a kemény földről. Tarkóját a hideg veríték borította.
...Folytatása következik!...
|
Problémás tartalom jelzése
|
