Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/132556
|
Tizenhatodik fejezet
Tizenhatodik fejezet
Tesióra következett. Az öltözőben egy csomó lány tolongott (miért nem tudják az alsósok a másik öltözőt használni??!) aminek következtében vészesen megemelkedett a zajszint. Zsizsik bevonult a mosdóba, ahonnan hamarosan kiűzte a bűz. Kabóca zsebkendő cafatokat dugdosott a fülébe, és úgy tett, mintha semmit sem érzékelne a külviláágból. Zsizsik látváán hidegvérét, követte példáját. Így már egy fokkal elviselhetőbb volt a ricsaj, de nem tudtak a bosszúra koncentrálni. Átöltözés után siettek a terembe, ami-hála az Égnek- üres volt.
Zsizsik pár pillanatig élvezte a csendet, és a simogató hűvöset, ami beterjengte az egész termet, majd határozottan megindult a bordásfal felé, KAbócával a nyomában.
-Ó, remélem kötélmászás lesz!-sóhajtotta, és kinézett a ködben úszó utcára.
Még egy kisit nézelődtk, aztán: Bingó! Kabócának oltári ötlete támadt a bosszúval kapcsolatban, és mindketten visszarohantak az öltözőbe a hozzávalókért.
Az öltöző már természetesen rég kiürült. A lányok bementek a mosdóba sminkelni, legalábbis erről tanúskodtak a zajok. (pl.:"Mikor tűnek el végre ezek az átkozott pattanások??! Megkeserítik az életem!") Még mindig erős dezodorszag terjengett a levegőben, de már nem kellett csipesszel az orrukon közlekednie a két barátnak. Rögtön meg is találták amit kerestek: néhány szétdobott holmi közül került elő a bizonyos "noname" (nevenincs) tornacsuka, amely átható bűzt árasztott. Itt a kulcs!
-Fúj, ehhez kesztyű kell!
-Tessék, tornapóló...pont a Katié! GYerünk, fürdessük meg egy kicsit, aztán tüntessük el a nyomokat!
Körülbelül öt perc múlva a lányok elégedett mosollyal az arcukon indultak a tornaterem felé, és épp összefutottak Juvotné tanárnővel.
-Óóó. Elnézést hölgyeim, a késésért. Volt egy kis balhé a folyosón...feltehetőleg a 796-os szoba lakói ( nini, a szomszédaink, hihihi-gondolták a hallgatók) kidekorálták az ajtójukat egy jó nagy "pókhálóval"
-Hmmm...Milyen érdekes...-Jegyezte meg diplomatikus mosollyal Zsizsik.
Sajnos tesiórán egyáltalán nem kötélmászás volt. Bár arra is sort kerítettek, (kb.:5 percük volt azt csinálni amit akarnak, ugyanis a tanárnőnek sürgős dolga támadt) de az óra fő témája a futás volt, ezenkívül csináltak néhány karlendítést, ugrálást, vállkörzést...szóval mindent ami unalmas, és rossz nézni, megalázó.
Zsizsik sötéten nézett maga elé, és baktatott Kabóca előtt. Az megpróbálta felvidítani őt, és folyamatosan beszélt hozzá, de önzetlen odaadásának a jutalma csak az lett, hogy beszorult a levegője, és köhögni kezdett. De nem adta fel. Amint végeztek a futással, (amitől már mmindketten szédültek, ugyanis olyan pici volt a terem, hogy szinte a saját tengelyük körül forogtak, nem köröztek) sorverseny következett. Zsiszik ettől sem lett sokkal lelkesebb, sőt az unalmas feladatok sorától még Kabóca is elkedvetlenedett. Már alig várták, hogy véget érjen ez a...Zsizsik az órájára pillant, csak nézi, nézi meredten a másodpercmutatót...mintha mázsás súlyok húznák visszafelé, csak vánszorog...Hoppá, barátunk észre sem vette, hogy csapattársai már lökdösik, hogy induljon el végre, mert rajta a sor!
|
